Gyakori kérdések

Passzív kiadatásról akkor beszélünk, amikor egy harmadik állam fordul Spanyolországhoz valamely személy átadása iránt; ez az az eljárás, amely a legtöbb garanciát biztosítja, és a passzív kiadatásról szóló 1985. március 21-i 4/1985. sz. törvény (Ley 4/1985, de Extradición Pasiva) szabályozza. Az aktív kiadatás ennek fordítottja: itt maga a spanyol állam kéri egy másik országtól a területén kívül tartózkodó terhelt, gyanúsított vagy elítélt személy átadását. Ez vegyes jellegű eljárás – eredetében bírósági, külföldi intézésében kormányzati –, amelyet a spanyol büntetőeljárási törvény (LECrim) 824–833. cikke szabályoz.

Az eljárás gyakran egy Interpol-körözéssel (difusión roja) indul. A keresett személyt őrizetbe vétele után legfeljebb huszonnégy órán belül az ügyeletes központi nyomozási bíróság (Juzgado Central de Instrucción) elé kell állítani. Az ezt követő hetvenkét órán belül tartják meg a büntetőeljárási törvény 505. cikke szerinti, a személyi szabadságot érintő meghallgatást, amelyen bemutatják a keresett személy spanyolországi családi, munkahelyi és társadalmi kötődését (arraigo), hogy az előzetes letartóztatás (prisión provisional) helyett szabadlábra helyezést (libertad provisional) kérjenek, vagy annak enyhébb intézkedésekkel – például az útlevél bevonásával, rendszeres jelentkezési kötelezettséggel vagy óvadékkal – történő felváltását.

Az eljárás egymást követő szakaszokból áll, jogvesztő határidőkkel: az őrizetbe vételt követően 24 óra a bíróság elé állításra; 72 óra a személyi szabadságot érintő meghallgatásra; 40 nap – meg nem hosszabbítható – arra, hogy a megkereső állam benyújtsa a hivatalos kiadatási kérelmet (ennek elmulasztása esetén az előzetes letartóztatás megszűnik); 8 nap arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium indokolt javaslatot terjesszen a Kormány elé, és 15 nap arra, hogy a Kormány döntsön az eljárás bírósági úton történő folytatásáról; határozat nélkül legfeljebb 80 nap előzetes fogvatartás, amelynek elteltével el kell rendelni a szabadlábra helyezést; legfeljebb 30 nap vizsgálati szak, ha a keresett személy ellenzi a kiadatást; végül a 4/1985. sz. törvény 14. cikk (1) bekezdése szerint a tárgyalástól számított 3 nap – meg nem hosszabbítható – arra, hogy a bíróság indokolt végzésben döntsön a kiadatás megengedhetőségéről.

Főszabály szerint nem: a 4/1985. sz. törvény 3. cikk (1) bekezdése kizárja spanyol állampolgárok kiadatását, kivéve, ha az állampolgárságot csalárd módon, az átadás megakadályozása céljából szerezték meg. A Tribunal Constitucional (a spanyol Alkotmánybíróság) kimondta, hogy a csalásnak magában az állampolgárság megszerzésében kell megvalósulnia, nem pedig annak későbbi kihasználásában, és elutasította, hogy azt az útlevelek kettős használatából vezessék le. Ez a 4/1985. sz. törvény 5. cikkében szabályozott mérlegelési megtagadási ok.

Megköveteli, hogy az a cselekmény, amely miatt valakit keresnek, mind a megkereső államban, mind a spanyol Büntető Törvénykönyv (Código Penal, CP) szerint bűncselekmény legyen. Nem elegendő, ha a bűncselekmény elnevezése egyezik: a két jogrendszer között a tényállás objektív és szubjektív elemeinek érdemben is meg kell felelniük egymásnak.

A nemzetközi védelem iránti kérelem nem függeszti fel automatikusan a kiadatási ügy bírósági intézését, a személy tényleges átadását azonban mindaddig megakadályozza, amíg a menedékjogról jogerős elutasító határozat nem születik. A 2009. évi 12. sz. törvény (Ley 12/2009) 18. cikk (1) bekezdés d) pontja és 19. cikk (2) bekezdése szerint a menedékjog iránti kérelem a végleges döntésig felfüggeszti bármely folyamatban lévő kiadatási eljárásban hozott határozat végrehajtását. Ezenkívül a kiadatásról az Audiencia Nacional (a spanyol központi büntetőbíróság) büntető tanácsa (Sala de lo Penal) dönt, a nemzetközi védelemmel kapcsolatos jogorvoslatokról pedig a közigazgatási tanácsa (Sala de lo Contencioso-Administrativo): a két eljárás egymástól független.

A vörös körözés (red notice) olyan megkeresés, amelyet az Interpol Főtitkársága valamely tagország Nemzeti Központi Irodájának kérésére terjeszt, hogy a bűnüldöző szervek világszerte felkutassanak egy személyt, és a kiadatásáig vagy átadásáig ideiglenesen őrizetbe vegyék; ezt megelőzően maga a Főtitkárság előzetes megfelelőségi vizsgálatot végez. A körözési felhívás (diffusion) ennek decentralizált megfelelője: közvetlenül a kérelmező ország Nemzeti Központi Irodája teszi közzé, előzetes megfelelőségi vizsgálat nélkül. Mindkettővel szemben az Interpol Adatállományait Ellenőrző Bizottsághoz (CCF) lehet fordulni. Ez a független testület felügyeli a személyes adatok kezelését a szervezet rendszereiben; tőle lehet kérni az adatokhoz való hozzáférést, azok helyesbítését vagy törlését, valamint sürgős ideiglenes intézkedéseket.

Igen. A Bíróság eljárási szabályzatának 39. cikke szerinti ideiglenes intézkedések lehetővé teszik olyan belföldi határozat végrehajtásának felfüggesztését, amely súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat – ilyen például az a kiadatás, amely az Egyezmény 3. cikke értelmében a kínzás vagy embertelen bánásmód valós kockázatával jár. A 39. cikk szerinti ideiglenes intézkedés be nem tartása önmagában is az Egyezmény 34. cikkében biztosított egyéni kérelmezési jog önálló megsértésének minősül.

Az ubikvitás elve érvényesül, amelyet a Tribunal Supremo (a spanyol Legfelsőbb Bíróság) büntető kollégiuma (Sala Segunda) nem ítélkező teljes ülésének 2005. február 3-i állásfoglalása (Acuerdo del Pleno no jurisdiccional) rögzített: a bűncselekményt minden olyan joghatóság területén elkövetettnek kell tekinteni, ahol a tényállás valamely elemét megvalósították. A különböző helyekhez kapcsolódó, informatikai eszközökkel elkövetett befektetési csalások esetében a bíróságok ezt a szempontot a funkcionalitás elvével egészítették ki.

Igen, ez megvalósíthatja a sikkasztás (apropiación indebida) bűncselekményét. A bíróságok helybenhagyták azokat az ítéleteket, amelyek sikkasztás miatt marasztalták el azt, aki egy kriptotőzsde tárcájában (wallet) letétbe helyezett bitcoinokkal letéteményesként engedély nélkül rendelkezett.

Mert a Büntető Törvénykönyv 248. cikk (1) bekezdése szerinti hagyományos csaláshoz olyan megtévesztés szükséges, amely magában a sértettben idéz elő döntő tévedést, és ő maga rendelkezik a vagyonáról. A banki adathalászat (phishing) esetében viszont maguk az elkövetők férnek hozzá a számlához, és az informatikai rendszer manipulálásával indítják el a hozzájárulás nélküli átutalást – ez pedig a Büntető Törvénykönyv 249. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti informatikai csalásnak felel meg.

Ez az úgynevezett „pénzöszvér” (mulero bancario), illetve „kiberpénzöszvér” esete. Minősítése a csaláshoz nyújtott szükségszerű közreműködés (cooperación necesaria), az orgazdaság (receptación) és a pénzmosás között mozog; leggyakrabban súlyos gondatlansággal elkövetett pénzmosásként bírálják el, ha a pénz jogellenes eredetére észszerű gyanú állt fenn, de biztos tudomás nem: aki bűncselekményből származó összeget fogad a számláján, és azt egy harmadik személynek továbbutalva hozzájárul az elrejtéséhez, súlyos gondatlansággal elkövetett pénzmosást valósít meg.

Az informatikai rongálás bűncselekménye (a Büntető Törvénykönyv 264. cikke) magukat a más tulajdonában álló adatokat, programokat vagy elektronikus dokumentumokat védi. A rendszer akadályozásának bűncselekménye (a Büntető Törvénykönyv 264 bis cikke) más informatikai rendszere működésének akadályozását vagy megszakítását bünteti – ez a szolgáltatásmegtagadással járó (DDoS-) támadások tipikus elkövetési módja.

Igen. A Büntető Törvénykönyv 264 ter cikke önálló előkészületi cselekményként bünteti az e bűncselekmények elkövetésére szolgáló számítógépes programok, jelszavak és hozzáférési kódok előállítását, felhasználás céljából történő megszerzését, behozatalát vagy harmadik személyek részére történő átadását, anélkül hogy azokat ténylegesen fel is kellene használni.

Igen. A titkok felfedésének és nyilvánosságra hozatalának bűncselekménye (descubrimiento y revelación de secretos) már akkor befejezetté válik, amikor az elkövető hozzáfér a más adataihoz, vagyis amint megismeri azokat és rendelkezésére állnak, hiszen ezzel már megsértette a Büntető Törvénykönyv 197. cikke által védett magánszférát – nem szükséges, hogy el is olvassa vagy terjessze őket.

2024. december 30. óta az (EU) 2023/1114 rendelet (MiCA) a Banco de España (a spanyol központi bank) által vezetett korábbi nyilvántartásba vételi rendszert a CNMV (spanyol értékpapírpiaci felügyelet) felügyelete alatt álló engedélyezési rendszerrel váltotta fel. A MiCA előtt a virtuális pénz és fiat pénz közötti váltási szolgáltatást, valamint tárcaletéti szolgáltatást nyújtók már a pénzmosás megelőzéséről szóló 2010. évi 10. sz. törvény (Ley 10/2010) hatálya alá tartoztak, a 7/2021. sz. királyi törvényerejű rendelettel (Real Decreto-ley 7/2021) végrehajtott módosítást követően.

Nem: a saját fogyasztásra történő tartás és a közös fogyasztás nem büntetendő, mert hiányzik a Büntető Törvénykönyv 368. cikkében foglalt tényállás által megkövetelt elem, vagyis más személyek kábítószer-fogyasztásának előmozdítása, elősegítése vagy megkönnyítése. A bíróság olyan jelzéseket mérlegel, mint a mennyiség a bizonyított napi fogyasztáshoz viszonyítva, mérlegek, adagoláshoz használt eszközök és adagolótasakok megléte, nyilvántartások vagy címletekre bontott készpénz, valamint az igazságügyi orvosszakértői vagy toxikológiai szakvéleménnyel igazolt rendszeres fogyasztói státusz.

Ahhoz, hogy a bűnszervezet elhatárolható legyen a puszta társtettességtől, a Tribunal Constitucional együttesen megköveteli a következőket: több személy részvétele, alkalmas eszközök használata, előre egyeztetett bűnözői terv, feladatmegosztás, bizonyos fokú hierarchia, valamint tartós és huzamos tevékenység, amelynek célja nem egyetlen bűncselekmény, hanem több, egymástól elkülöníthető és különböző bűnügyi művelet végrehajtása – egyetlen művelet, bármilyen összetett is, nem elegendő.

A szigorúan saját fogyasztásra történő termesztés nem tényállásszerű, mivel hiányzik a más személyek fogyasztásának előmozdítása vagy megkönnyítése – bizonyos mennyiségi korlátok között, és ha a mennyiség összhangban van a bizonyított személyes fogyasztással. A kannabiszklubokat (clubes sociales de cannabis) illetően a Tribunal Supremo kimondta, hogy a kannabisz szervezett, intézményesített és tartósságra irányuló termesztése és elosztása egy csoporton belül igenis kimeríti a Büntető Törvénykönyv 368. cikkének tényállási elemeit, ha intézményesült formát ölt, több hónapra elegendő készlet felhalmozását teszi lehetővé, vagy új tagok előtt is nyitva áll, és ezzel túllépi a közös saját fogyasztás nem tényállásszerű kereteit.

A Tribunal Supremo nem ítélkező teljes ülésének 2001. október 19-i állásfoglalása az adott anyag ötszáz napi fogyasztási adagját határozta meg viszonyítási alapként, a Nemzeti Toxikológiai Intézet (Instituto Nacional de Toxicología) szakvéleményére támaszkodva. Tiszta hatóanyagra számítva az irányadó küszöbértékek a következők: kokain esetében 750 gramm, heroin esetében 300 gramm, MDMA esetében 240 gramm, amfetaminok esetében 90 gramm. Ezenfelül az in dubio pro reo elv alapján a mérésnél és a tisztaságnál 5%-os hibahatárt is elismernek.

A bírósági szervezeti törvény (LOPJ) 65. cikk 1. pont d) alpontja két együttes feltételt ír elő: legyen szó szervezetről, csoportról vagy bandáról, és a bűncselekmény hatásai különböző Audiencia Provincialok (tartományi bíróságok) illetékességi területén jelentkezzenek. Ha mindkét feltétel teljesül, a hatáskör a központi nyomozási bíróságokat (Juzgados Centrales de Instrucción) és az Audiencia Nacional büntető tanácsát illeti meg.

Önpénzmosás (autoblanqueo) akkor valósul meg, ha ugyanaz a személy, aki az alapbűncselekményt elkövette, a megszerzett pénzt visszajuttatja a legális gazdasági körforgásba. Ehhez különleges célzat szükséges: nem elég a jogellenes eredetű vagyon birtoklása, használata vagy átalakítása – például a lopott ékszerek birtoklása önmagában nem önpénzmosás –, hanem kifejezetten annak a célnak kell fennállnia, hogy e vagyontárgyakat a legális gazdasági forgalomba integrálják, mindig tiszteletben tartva azt az elvet, hogy ugyanazért a cselekményért senki sem büntethető kétszer (ne bis in idem).

Igen, a Büntető Törvénykönyv 301. cikk (3) bekezdése szerinti gondatlan alakzatban; a gondatlanság azonban nem a művelet végrehajtásának módjára vonatkozik, hanem arra, hogy az illető elmulasztotta a kellő gondosságot a pénz jogellenes eredetének kiderítése vagy felismerése terén. Emellett a gondossági kötelezettség megszegésének súlyosnak – komolynak, nyilvánvalónak és nem pusztán mellékesnek – kell lennie, egy csekély közigazgatási szabálytalanság nem elegendő; az elvárható gondosság mércéje az illető helyzetéhez és ismereteihez igazodik, és nem csak a 10/2010. sz. törvény szerinti pénzmosás elleni bejelentési kötelezettekre (sujetos obligados) vonatkozik.

A Büntető Törvénykönyv 301. cikk (1) bekezdésének második albekezdése a büntetési tétel felső felére, legfeljebb 6 év szabadságvesztésre emeli a büntetést, ha a tisztára mosott vagyon a Büntető Törvénykönyv 368–372. cikke szerinti kábítószer-kereskedelmi bűncselekményekből származik – ez a súlyosítás kiterjed az emberkereskedelemre, az építésügyi bűncselekményekre, a vesztegetésre, a befolyással üzérkedésre, a hivatali sikkasztásra (malversación) és más, közigazgatás elleni bűncselekményekre is. A bizonyítás szempontjából lényeges, hogy a felelős személy kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó személyekkel, csoportokkal vagy szervezetekkel való kapcsolatát alapvető közvetett bizonyítékként veszik figyelembe, ez azonban önmagában nem elegendő: objektivizálható bizonyosság szükséges, nem puszta valószínűség vagy gyanú.

A pénzmosás az a folyamat, amelynek során a bűncselekményből származó vagyon úgy épül be a legális gazdasági rendszerbe, mintha jogszerűen szerezték volna. Az orgazdaság (a Büntető Törvénykönyv 298. cikke) ezzel szemben megköveteli, hogy az alapbűncselekmény vagyon elleni vagy a társadalmi-gazdasági rend elleni bűncselekmény legyen – szemben a pénzmosással, amelynél bármely bűncselekmény lehet alapcselekmény –, és abban áll, hogy az elkövető segít a felelősöknek a bűncselekményből származó dolgok hasznosításában, vagy azokat átveszi, megszerzi vagy elrejti: ha a magatartás a dolgok személyes hasznosítására irányul, orgazdaságról van szó; ha jogellenes eredetük leplezésére, hogy azokat visszajuttassák a legális gazdasági forgalomba, pénzmosásról.

A spanyol Büntető Törvénykönyv (Código Penal, CP) 305. cikke adónemenként és adómegállapítási időszakonként 120 000 eurót meghaladó megkárosított adóösszeget (cuota defraudada) követel meg. A Büntető Törvénykönyv 305 bis cikke emellett minősített esetet is szabályoz, 2–6 évig terjedő szabadságvesztéssel, ha az adóösszeg meghaladja a 600 000 eurót, ha a csalást bűnszervezet vagy bűnözői csoport keretében követik el, vagy ha közbeiktatott személyeket, bizalmi (fiduciárius) ügyleteket vagy adóparadicsomokat vesznek igénybe. Az adóösszeget adónemenként, időszakonként és adóhatóságonként külön-külön kell számítani; a különböző adónemek vagy adóhatóságok összegei nem adhatók össze.

Igen. A Büntető Törvénykönyv 305. cikkének (4) bekezdése büntethetőséget megszüntető okot (excusa absolutoria) szabályoz: mentesül a büntetőjogi felelősség alól, aki adóügyi helyzetét a tartozás – a kamatokat is magában foglaló – elismerésével és teljes megfizetésével rendezi, mielőtt az adóellenőrzés megindításáról értesítenék, vagy mielőtt az ügyészség, az állami jogi képviselet (Abogacía del Estado) vagy a vizsgálóbíró (juez de instrucción) ellene irányítaná az eljárást. Ezenfelül az adócsalás nem merül ki az adó puszta meg nem fizetésében: a bírói gyakorlat megtévesztő elemet (mendacidad) is megkövetel, vagyis az adóalap eltitkolására vagy torzítására irányuló manővert.

A megkülönböztetés szempontja az, hogy a vagyoni veszteség végleges-e. A sikkasztás megköveteli, hogy az elkövető jogellenes rendelkezési cselekményt hajtson végre, amely túllépi a dolog átvételének jogcíme által biztosított jogosultságokat, és a dolgot a megállapodottól eltérő, végleges rendeltetésre fordítsa. A hűtlen kezelés ezzel szemben az idegen vagyon feletti kezelési jogkörökkel való visszaélést bünteti, anélkül hogy helyrehozhatatlan vagyoni veszteségnek kellene bekövetkeznie, és nem követeli meg a vagyonkezelő részéről külön haszonszerzési célzat meglétét.

Igen. A Büntető Törvénykönyv 31 bis cikkének 2010-es és 2015-ös módosításai óta a jogi személyek büntetőjogi felelőssége saját felelősség, amely „szervezeti hiányosságon” (defecto de organización) alapul, nem pedig a más cselekményéért fennálló automatikus, közvetett (vikárius) felelősség. A jogkövetési kultúra hiányának a felügyelet és az ellenőrzés konkrét formáiban kell megnyilvánulnia; egy hatékony büntetőjogi megfelelési (compliance) rendszer – a kockázatok azonosítása, döntéshozatali protokollok, önálló hatáskörökkel rendelkező felügyeleti szerv, bejelentési csatorna, fegyelmi rendszer és mindezek rendszeres felülvizsgálata – a büntetőjogi felelősséget kizáró okként (eximente) is működhet.

Az lehet, mégpedig a hűtlen kezelés egyik, „vagyonkiürítésként” (vaciamiento patrimonial) ismert formájaként: ilyenkor a társasági eszközöket kapcsolt személyeknek vagy társaságoknak a piaci árnál nyilvánvalóan alacsonyabb áron értékesítik. A Büntető Törvénykönyv 252. cikkében szabályozott hűtlen kezelés négy elem együttes fennállását követeli meg: vagyonkezelési jogkörök birtoklását, e jogkörök gyakorlásának túllépését, gazdaságilag értékelhető kárt, valamint a kettő közötti közvetlen okozati összefüggést.

Csak szándékosság (dolo) esetén, puszta gondatlanság miatt nem. A külső könyvvizsgáló mint kívülálló részes (extraneus) kizárólag felbujtóként, szükségszerű közreműködőként (cooperador necesario) vagy bűnsegédként felelhet – tettesként soha –, és a szakmai szabályok (lex artis) gondatlan megszegése szándékosság hiányában nem alapoz meg büntetőjogi felelősséget. A Pescanova-ügyben a Tribunal Supremo (a spanyol Legfelsőbb Bíróság) hatályon kívül helyezte a külső könyvvizsgálóval szemben az Audiencia Nacional (a spanyol központi büntetőbíróság) által hozott elmarasztaló ítéletet, mivel a megállapított tényállás nem részletezte és nem pontosította a bűncselekmény szándékos elkövetését.

A 2019. február 20-i 1/2019. sz. sarkalatos törvény (Ley Orgánica 1/2019, de 20 de febrero) óta az értékhatár 100 000 euró. 10 000 és 100 000 euró között privilegizált eset áll fenn, amelynek büntetése 3 hónaptól 1 évig terjedő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés. 10 000 euró alatt a magatartás kívül esik a büntetőjog körén, és kizárólag a támogatásokról szóló 38/2003. sz. általános törvény (Ley 38/2003, General de Subvenciones) közigazgatási szankciórendszere alá tartozik. A Büntető Törvénykönyv 308. cikke egyaránt bünteti a támogatás csalárd megszerzését és a már megszerzett pénzeszközöknek a juttatás céljától eltérő célra való fordítását.

Nem. A Legfelsőbb Bíróság a Büntető Törvénykönyv 293. cikkében foglalt tényállást azokra az esetekre korlátozta, amikor a vezető tisztségviselők anélkül tagadják meg vagy akadályozzák a tájékoztatáshoz való jogot, hogy bármilyen okra hivatkoznának, jogilag nem létező okra hivatkoznak, vagy valamely törvényes okra nyilvánvalóan visszaélésszerűen hivatkoznak. Az e tényállás alá tartozó magatartások nem határozhatók meg olyan automatizmus alapján, amely mindent büntetne, ami nem felel meg szigorúan a kereskedelmi jog követelményeinek; ehelyett a megtagadás valódi szándékát és tényleges sérelmet okozó jelentőségét kell értékelni.

A csalás olyan megtévesztésen alapul, amely a dolog kezdeti átadását idézi elő: az elkövető birtoka már a megtévesztés folytán eleve hibás. A sikkasztás ezzel szemben jogszerű, megtévesztés nélkül létrejött kezdeti birtoklásból indul ki – amelyet az elkövető letét, bizomány, vagyonkezelés vagy hasonló jogcím alapján szerzett –, és akkor válik bűncselekménnyé, amikor a birtokos a dolgot saját vagyonába olvasztja, vagy azt a megállapodottól eltérő, végleges rendeltetésre fordítja, túllépve az átvétel jogcíme által biztosított jogosultságokat.

Igen, ha az összeg meghaladja a 400 eurót. A Büntető Törvénykönyv 254. cikke három-hat hónapnyi napitételes pénzbüntetéssel sújtja azt, aki az átadó tévedése folytán jogalap nélkül kapott pénzt, és tagadja, hogy megkapta volna, vagy a tévedés megállapítását követően nem adja vissza. A büntetőjogi felelősség a pénz címzettjét terheli, nem a bankot: az a pénzintézet, amely az átutalást a megbízó által megadott számlaszám alapján teljesíti, akkor sem felel, ha a számlatulajdonos nem azonos a szándékolt kedvezményezettel.

Főszabály szerint nem: a bérleti kaució (fianza arrendaticia) – amelyet a polgári bírói gyakorlat „szabálytalan zálognak” (prenda irregular) minősít – visszafizetésének puszta késedelme vagy az azzal kapcsolatos nézeteltérés az esetek túlnyomó többségében polgári jogi vita. Sikkasztás csak akkor merülhet fel, ha a megtagadásnak semmilyen igazolható oka nincs, és az igazolt módon közölt felszólítások ellenére is fennáll, ami a dolog indokolás nélküli, végleges visszatartására irányuló szándékot feltételez.

Igen, az alsóbb fokú bíróságok gyakorlata egyértelműen a Büntető Törvénykönyv 253. cikke szerinti sikkasztásnak minősíti a bérelt járművek vissza nem adását. A lízingszerződés szintén alkalmas jogcím a sikkasztás megvalósulásához, ha a lízingbevevő a szerződés megszűnése után nem teljesíti az eszközök visszaadására vonatkozó kötelezettségét, és vételi jogát sem gyakorolja.

A Büntető Törvénykönyv 451. cikke hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a bűnpártolást, amelynek három elkövetési módja van: ha az elkövető saját haszonszerzési célzat nélkül segíti a bűncselekmény elkövetőit abban, hogy a bűncselekményből származó előnyhöz jussanak; ha elrejti, megváltoztatja vagy használhatatlanná teszi a bűncselekmény testét (corpus delicti), tárgyait vagy eszközeit; vagy ha segíti az elkövetőket abban, hogy kivonják magukat a nyomozás, illetve a körözés és elfogás alól. A Büntető Törvénykönyv 454. cikke büntetlenséget biztosít annak, aki házastársát vagy élettársát, felmenőjét, lemenőjét, testvérét vagy azonos fokú sógorsági rokonát pártolja, kivéve az első elkövetési módot, vagyis a bűncselekményből származó előnyhöz juttatás elősegítését.

Igen. A Büntető Törvénykönyv 239. cikkében szereplő „hamis kulcs” fogalma normatív, nem szó szerinti: nem kell fémeszköznek lennie, bármilyen anyagból készülhet, és bármilyen nyitó- vagy zárómechanizmus lehet, feltéve, hogy rongálás nélkül alkalmas a nyitásra vagy a zárásra. A törvény kifejezetten ide sorolja a mágneses vagy lyukkártyákat, a távirányítókat és minden hasonló technológiai eszközt.

A Legfelsőbb Bíróság három klasszikus formát különböztet meg: a hitszegő alattomosságot (alevosía proditoria), amely az árulással egyenértékű, és előre előkészített rajtaütést vagy csapdát feltételez; a hirtelen vagy váratlan („meglepetésszerű”) alattomosságot, amelyet a támadás előre nem látható és hirtelen jellege jellemez; valamint a kiszolgáltatottságon alapuló alattomosságot, amely a sértett teljes védtelenségének tudatos kihasználásában áll – ilyenek a kiskorúak, az alvó, az eszméletlen vagy a magatehetetlen személyek. Az újabb bírói gyakorlat ehhez egy együttélésen alapuló formát is hozzáadott: a meglepetésszerű támadást olyan személy ellen, aki otthona nyugalmában, egy bizalmi személy társaságában tartózkodik.

Igen, feltéve, hogy a vallomás megfelel a bírói gyakorlat által kialakított hármas tesztnek: a szubjektív hiteltelenség hiánya (nincs mögötte hátsó szándék), a valószerűség (objektív, külső adatok támasztják alá) és a vád fenntartásának következetessége (a vallomás lényegében állandó, szó szerinti ismétlés nélkül is). Az újabb bírói gyakorlat emellett különbséget tesz a hitelesség és a megbízhatóság között: a sértett személyként lehet hiteles, mégis olyan információkat szolgáltathat, amelyek a belső koherencia hiánya, a megerősítés hiánya vagy az objektív adatokkal való összeegyeztethetetlenség miatt nem érik el a megbízhatósági küszöböt.

A határvonalat a Büntető Törvénykönyv 147. cikke szerint az jelenti, hogy az első orvosi ellátáson túl szükség volt-e „orvosi kezelésre” (tratamiento médico). A kezelésnek objektíve szükségesnek kell lennie a gyógyuláshoz – nem elég, hogy szubjektíve nyújtották –, és önálló orvosi beavatkozásként túl kell mutatnia az első ellátáson; nem minősül kezelésnek a puszta megfigyelés vagy a csupán óvatosságból végzett vizsgálat. Orvosi kezelésnek minősül viszont például a sebvarrás, illetve a meghatározott adagolású és időtartamú antibiotikum- vagy fájdalomcsillapító-kúra.

A spanyol büntetőeljárási törvény (LECrim) 416. cikkében szabályozott vallomásmegtagadási jog (dispensa del deber de declarar) mentesíti a vallomástételi kötelezettség alól azt, aki a terhelttel házassági vagy ahhoz hasonló érzelmi kapcsolatban áll vagy állt; a Legfelsőbb Bíróság azonban kimondta, hogy ez a jog összeegyeztethetetlen azzal a helyzettel, amikor a feljelentő maga a cselekmények sértettje. A 8/2021. sz. sarkalatos törvény (Ley Orgánica 8/2021) óta ezenfelül a mentesség nem alkalmazható, ha a nagykorú tanú a jogáról való tájékoztatást követően már vállalta a vallomástételt, vagy ha vádlóként csatlakozott az eljáráshoz (personación).

Kilélegzett levegő literenként 0,60 milligramm alkoholtól nyílik meg a büntetőjogi út a Büntető Törvénykönyv 379. cikkének (2) bekezdése alapján; 0,25 és 0,60 mg/l között (hivatásos vagy kezdő járművezetőknél 0,15 mg/l-től) közlekedési közigazgatási szabálysértésről van szó. Az ICT/155/2020. sz. miniszteri rendelet (Orden ICT/155/2020) értelmében 0,40 mg/l feletti koncentráció esetén 7,5%-os mérési hibahatárt kell figyelembe venni, az eredményt pedig két tizedesjegyre, mindig lefelé kerekítve kell megadni. Ezenfelül a hitelesített légalkoholmérővel végzett második mérés, amelyet legalább tíz perc választ el az elsőtől, kötelező, és nem mérlegelés kérdése.

A Büntető Törvénykönyv 404. cikke szerinti jogellenes hivatali döntés bűncselekményének megállapításához nem elegendő a puszta jogszerűtlenség: a jogrenddel olyan nyilvánvaló és durva ellentmondásnak kell fennállnia, amely semmilyen észszerű magyarázatot nem enged. Szükséges továbbá, hogy az önkényes határozatot igazságtalanságának tudatában hozzák meg.

Igen. A vesztegetés puszta tevékenységi (immateriális) bűncselekmény: a jogtalan előny jövőbeli átadására tett ígéret puszta elfogadása elegendő a befejezettséghez, nem szükséges, hogy az átadás ténylegesen megtörténjen. A Büntető Törvénykönyv 424. cikke ezenfelül a felelősséget arra a magánszemélyre is kiterjeszti, aki a jogtalan előnyt felajánlja vagy átadja.

A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a valótlan tartalmú vagy színlelt szerződés, illetve a valótlan tartalmú számla nem valósítja meg a Büntető Törvénykönyv 390. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerinti, színleléssel elkövetett okirat-hamisítást. Ezenfelül a magánszemélyek által elkövetett intellektuális okirat-hamisítás (falsedad ideológica) – a tények leírásában a valóság elferdítése az okirat hordozójának megváltoztatása vagy hitelességének színlelése nélkül – a Büntető Törvénykönyv 392. cikke alapján nem büntetendő, mivel e rendelkezés kifejezetten kizárja ezt az elkövetési módot, ha az elkövető nem hatósági személy vagy feladatkörében eljáró köztisztviselő.

A Legfelsőbb Bíróság elutasította, hogy a sportesemények a szellemi tulajdon elleni bűncselekmény szempontjából „műnek” vagy művészi teljesítménynek minősülhessenek: nem értelmezhető úgy, hogy ezek a képsorok a Büntető Törvénykönyv 270. cikkének (1) bekezdése által nyújtott védelemben részesülnek; e rendelkezés ráadásul valós – közvetlen vagy közvetett – gazdasági hasznot is megkövetel, amelyet objektív elemekkel kell igazolni, és amely nem lehet pusztán feltételezett.

A bírósági szervezeti törvény (LOPJ) 65. cikke többek között az alábbiakat utalja az Audiencia Nacional hatáskörébe: a Korona és a legfelsőbb állami szervek elleni bűncselekmények; a kiemelkedő jelentőségű, illetve több tartományi bíróság illetékességi területén élő nagyszámú személyt érintő gazdasági bűncselekmények; a terrorizmus; a bűnszervezetek által elkövetett, egynél több Audiencia Provincial (tartományi bíróság) illetékességi területére kiterjedő kábítószer-kereskedelem; a pénzhamisítás; a Spanyolországon kívül elkövetett, de a spanyol joghatóság által üldözhető bűncselekmények; valamint a passzív kiadatási és az európai elfogatóparancs (EEP; spanyolul OEDE) alapján folyó eljárások.

Nem. A kasszációs jogorvoslat a spanyol büntetőeljárás utolsó rendes jogorvoslata, de nem második fellebbezés, és nem teszi lehetővé az alsóbb fokon felvett bizonyítékok újraértékelését: az eltérő álláspontot szükségképpen a törvényben taxatíve meghatározott okokra – anyagi jogszabálysértésre (infracción de ley), eljárási szabálysértésre (quebrantamiento de forma) vagy alapjog megsértésére – kell alapítani, nem pedig az ügy ténybeli újraértékelésére.

A határidő a jogerős belföldi határozattól számított négy hónap, miután az Egyezményhez fűzött, 2022. augusztus 1. óta hatályos 15. jegyzőkönyv lerövidítette (korábban hat hónap volt). Szigorú, meg nem hosszabbítható határidőről van szó, amelyet a belföldi határozat keltétől kell számítani, nem pedig attól az időponttól, amikor az érintett ténylegesen tudomást szerzett róla. Ezenfelül előbb ki kell meríteni a belföldi jogorvoslati lehetőségeket, adott esetben az Alkotmánybíróság (Tribunal Constitucional) előtti alkotmányjogi panaszt (recurso de amparo) is.