Beszámoló-hamisítás és könyvvizsgálók Marbellában

A CP 310. cikke szerinti számviteli bűncselekmény: önálló, elkülönülő tényállás

Míg a CP 290. cikke a társaság, a tagok vagy harmadik személyek vagyonát védi, a CP 310. cikke rendszertanilag a költségvetés elleni bűncselekmények (delitos contra la Hacienda Pública) között helyezkedik el, és öt hónaptól hét hónapig terjedő szabadságvesztéssel bünteti azt az adókötelezettet, aki a kereskedelmi könyvvezetési kötelezettségét egyáltalán nem teljesíti, ugyanarra a tevékenységre és üzleti évre kettős könyvvitelt vezet, a kötelező könyvekben ügyleteket nem rögzít, vagy azokba fiktív bejegyzéseket tesz. Az utóbbi két elkövetési mód esetén a rendelkezés emellett megköveteli, hogy az elhagyott vagy meghamisított terhelések vagy jóváírások összege – egymással való számszaki beszámítás nélkül – üzleti évenként meghaladja a 240 000 eurót, és hogy ez a számviteli hamisítás a benyújtott adóbevallásokba is átkerüljön, vagy azok elmaradását idézze elő. Önálló tényállásról van tehát szó, amely a CP 290. cikke szerinti társasági hamisítással (falsedad societaria) függetlenül, halmazatban is megvalósulhat, ha ugyanazok a tények – egy társaság könyvvitelének manipulálása – kettős jogtárgysérelmet okoznak: a társasági vagyon és a költségvetés irányában is.

A befejezettség időpontja: döntő szakmai kérdés

A bírói gyakorlat pontosan meghatározta, mikor válik befejezetté az éves beszámoló meghamisításának bűncselekménye; ezt a kérdést rendszeresen vizsgáljuk, mivel közvetlenül kihat az elévülés számítására és harmadik személyek részvételének minősítésére:

„…a 290. cikk szerinti bűncselekmény akkor válik befejezetté, amikor a már elkészített és adott esetben könyvvizsgálattal ellátott beszámoló elindul az azt jóváhagyni hivatott tagok elé terjesztés útján.”

Ennek a gyakorlatnak kiemelkedő eljárásjogi következménye van: a beszámoló taggyűlés, illetve közgyűlés (Junta General) általi utólagos jóváhagyása vagy elutasítása a befejezettség szempontjából jogilag közömbös, hiszen az már korábban bekövetkezett. Fordítva pedig: ha az ügyvezetők vagy más közreműködők ezen időpont után írják alá a beszámolót, ez nem minősíthető a bűncselekményhez nyújtott szükségszerű közreműködésnek (cooperación necesaria), mivel abban a pillanatban már befejezett cselekményről van szó. Olyan szakmai pontosításról van szó, amely helyesen alkalmazva kizárhatja azoknak a személyeknek a felelősségét, akiknek közreműködése időben a befejezettség pillanatát követi.

A könyvvizsgáló büntetőjogi felelőssége: soha nem tettes, csak részes

E terület egyik legvitatottabb és legnagyobb médiavisszhangot kiváltó kérdése – különösen az olyan nagy eljárások nyomán, mint a Pescanova-ügy – annak a külső könyvvizsgálónak a büntetőjogi felelőssége, akinek jelentése utóbb hamisnak bizonyuló beszámolót hagy jóvá. A jogtudomány és a bírói gyakorlat egy kiindulópontban egyetért: a könyvvizsgáló nem lehet a CP 290. cikke szerinti bűncselekmény tettese, mivel nem rendelkezik a tényállás által megkövetelt ténylegesen vagy jogilag ügyvezetői minőséggel, és jelentése sem tartozik a rendelkezés által kifejezetten említett társasági iratok közé. Felelőssége – ha fennáll – kizárólag extraneus részesként – felbujtóként, szükségszerű közreműködőként vagy bűnsegédként – állapítható meg, és szándékosságának szigorú bizonyítását igényli:

„…a megtámadott határozat a megállapított tényállásban nem részletezi és nem határozza meg pontosan a bűncselekmény szándékos elkövetését.”

Ebben a határozatában a Tribunal Supremo hatályon kívül helyezte azt a marasztaló ítéletet, amelyet az Audiencia Nacional (a spanyol központi büntetőbíróság) a külső könyvvizsgálóval szemben hozott, mégpedig éppen azért, mert a megállapított tényállás nem igazolta kellőképpen, hogy a könyvvizsgáló ténylegesen tudott a hamisításról – szemben a szakmai lex artis puszta gondatlan megszegésével, amely büntetőjogi felelősség megalapozására nem elegendő. Ez a gyakorlat egyik központi védekezési irányunk, amikor könyvvizsgálói vagy számviteli tanácsadói szakembereket képviselünk: önmagában az, hogy egy könyvvizsgálói jelentést a tények utóbb megcáfoltak, nem von maga után büntetőjogi felelősséget, ha nem bizonyított, hogy a könyvvizsgáló a jelentés kiadásakor biztos tudomással bírt a hamisításról.

A számviteli szakértői vélemény mint központi bizonyíték

Akár a vád fenntartásáról van szó – amikor kisebbségi tagok vagy maga a károsult társaság sértetti magánvádlói fellépését (acusación particular) látjuk el –, akár a gyanúsított ügyvezető vagy számviteli szakember védelmének felépítéséről, ezekben az eljárásokban a számviteli szakértői vélemény a döntő bizonyíték: a valós és a bemutatott könyvvitel összevetésén alapuló rekonstrukció, a hamisítás károkozásra való alkalmasságának szakmai kiszámítása, valamint annak vizsgálata, hogy a könyvvizsgáló számára a jelentés kiadásakor rendelkezésre álló információk alapján az elvárható szakmai gondosság mellett felismerhető volt-e a szabálytalanság. Kiemelkedő színvonalú számviteli és igazságügyi könyvszakértőkkel dolgozunk, akik az eljárás kezdetétől összehangoltan működnek együtt az ügyvéddel, és előre felkészülnek arra a szakmai elemzésre, amelyet a vád vagy az ellenérdekű védelem a tárgyaláson előterjeszt.