Ügyvédek ittas vezetés és közlekedési bűncselekmények ügyében Marbellában

Az alkoholszonda mérési hibahatára és a lefelé kerekítés módszere

Az alkoholszondák állami mérésügyi ellenőrzését szabályozó ICT/155/2020. sz. miniszteri rendelet (Orden ICT/155/2020) a 0,40 mg/l-t meghaladó kilélegzett levegő alkoholkoncentrációk esetében 7,5%-os hibahatárt állapít meg. A Tribunal Supremo (a spanyol Legfelsőbb Bíróság) egy friss, a gyakorlat szempontjából kétségtelenül nagy jelentőségű határozatában megerősítette, hogyan kell ezt a hibahatárt alkalmazni:

„…a 0,65 mg/l-es érték a korrekciós hibahatár alkalmazásával 0,60142 mg/l-re csökken… ezt az eredményt két tizedesjegyre kell megadni, és mindig lefelé kell kerekíteni, ami 0,60 mg/l-t eredményez.”

Mivel a hibahatár és a terhelt javára történő kerekítés alkalmazása után az érték nem éri el a 0,60 mg/l-es büntetőjogi küszöböt, a látszólag a bűncselekményi határt meghaladó véralkoholszint helyes számítás mellett nem tényállásszerűnek bizonyulhat. Ez a számtani művelet – a mért értékből 7,5% levonása és az eredmény két tizedesjegyre, mindig lefelé történő kerekítése – egyik leghatékonyabb védekezési eszközünk, ezért irodánkhoz érkező minden rendőrségi jelentésben ellenőrizzük helyes alkalmazását, függetlenül attól, hogy az ügyészség a vádemeléskor figyelembe vette-e.

A kétszeri mérés mint garancia: a második mérés megtagadása

A jogszabályban előírt protokoll két mérést követel meg hitelesített precíziós alkoholszondával, legalább tízperces időközzel. Ez egyrészt a terhelt garanciája – így összevetheti az első eredményt –, másrészt magának a rendszernek a biztosítéka, amely a zavaró tényezők, például a szájban maradt alkohol kiszűrését szolgálja. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának (Sala Segunda) teljes ülése egy régóta vitatott kérdést döntött el:

„…a két alkoholmérést egyetlen vizsgálat két szakaszának kell tekinteni, és a második mérés kötelező, nem pedig választható.”

Ennek megfelelően a második mérésnek való alávetés megtagadása önmagában megvalósítja a CP 383. cikkében meghatározott bűncselekményt, még akkor is, ha a terhelt az elsőnek önként alávetette magát. Ugyanakkor maga a Tribunal Supremo is elismerte a határozathoz fűzött különvéleményben, hogy mindkét vizsgálat megtagadása súlyosabb, mint kizárólag a második megtagadása; ezt az árnyalatot a büntetés kiszabásánál érvényesítjük, ha ügyfelünk az első mérés során együttműködött.

Az alkoholszint-sávok: a közigazgatási és a büntetőjogi felelősség határa

A jogrend három, jogkövetkezményeit tekintve igen eltérő alkoholszint-sávot különböztet meg: a kilélegzett levegőben mért 0,25 mg/l alatt nincs szabálysértés; 0,25 és 0,60 mg/l között – hivatásos vagy kezdő vezetők esetében 0,15 mg/l-től – a magatartás pusztán közigazgatási szabálysértésnek minősül, amelyet a spanyol közlekedési főigazgatóság (Dirección General de Tráfico, DGT) szankcionálhat; 0,60 mg/l-től pedig megnyílik a CP 379. cikk (2) bekezdése szerinti büntetőjogi út, akár objektív alapon, e küszöb túllépése miatt, akár alacsonyabb értékek mellett a vezetésre gyakorolt tényleges befolyás bizonyítása esetén. A közlekedésbiztonsági ügyekért felelős koordináló főügyészség (Fiscalía de Sala Coordinadora de Seguridad Vial) friss utasítása ezenfelül pontosította, hogy a mérésügyi hibahatár levonása után csak akkor indokolt bűncselekmény miatt eljárást indítani, ha mindkét előírt mérés eredménye meghaladja a 0,65 mg/l-t – ezt a gyakorlati viszonyítási értéket érdemes szem előtt tartani, amikor a hibahatárra épülő szakmai védekezés kilátásait mérlegeljük.

A CP 384. cikkének két magatartása: következményekkel járó különbségtétel

A CP 384. cikke valójában két, eltérő jellegű magatartást büntet ugyanazon rendelkezésben: gépjármű vezetését úgy, hogy a vezető soha nem szerzett megfelelő vezetői engedélyt, illetve a vezetést azt követően, hogy az engedély a jogszabály szerint kiosztott pontok teljes elvesztése miatt érvényét vesztette. Bár mindkettőre ugyanaz a büntetés vonatkozik – három-hat hónapig terjedő szabadságvesztés vagy tizenkét-huszonnégy hónapnyi napitételes pénzbüntetés, valamint közérdekű munka –, a felróhatóság és a megkövetelt bizonyítás lényegesen eltér: az első esetben elegendő igazolni, hogy a vezetőnek semmilyen hatósági vezetési jogosultsága nincs; a második esetben bizonyítani kell, hogy a terhelt tudott arról, hogy engedélye összes pontja elvesztése miatt érvényét vesztette. Ehhez e körülmény igazolt kézbesítése szükséges, és ha a kézbesítés hibás vagy elmaradt, ez az egyik leghatékonyabb védekezési irányunk a második esetkörben.

Hogyan tartható meg a jogosítvány

Ha a felmentés reálisan nem érhető el, aktívan dolgozunk azokon az alternatívákon, amelyek mérsékelhetik a járművezetéstől eltiltás hatását – ez a CP 379. cikke értelmében kötelező, egy és négy év közötti időtartamú büntetés. Ilyen alternatíva a gyorsított eljárásban (juicio rápido) kötött vádalku jellegű egyezség (conformidad), amely a LECrim 801. cikke alapján a büntetés egyharmaddal történő csökkentését teszi lehetővé; a rövid tartamú szabadságvesztés közérdekű munkával való helyettesítése; valamint – ahol ez lehetséges – az ügyfél azon személyes és szakmai körülményeinek értékelése, amelyek a törvényi kereteken belül befolyásolhatják a büntetés kiszabását. A Tribunal Supremo egy friss határozatában ezenfelül kimondta, hogy a járművezetéstől eltiltást folyamatosan, megszakítás nélkül kell letölteni, részletekben nem lehet; ezt érdemes tudni, amikor az egyes ügyfelek számára legmegfelelőbb eljárási stratégiát megtervezzük.