Szerzői jogi és iparjogvédelmi bűncselekmények Marbellában

Szerzői jog: az alapeset és a „közvetlen vagy közvetett gazdasági előny”

A CP 270.1. cikke azt bünteti, aki közvetlen vagy közvetett gazdasági előny szerzésének célzatával és harmadik személy kárára egy irodalmi, művészeti vagy tudományos művet vagy teljesítményt a jogosultak engedélye nélkül többszöröz, plagizál, terjeszt, a nyilvánossághoz közvetít vagy bármely más módon gazdaságilag hasznosít. A 2015-ös reform a hagyományos „haszonszerzési célzat” (ánimo de lucro) helyébe ezt a tágabb megfogalmazást léptette, éppen azért, hogy kiterjedjen azokra az internetes portálokra is, amelyek a tartalmakhoz való hozzáférésért közvetlenül nem kérnek díjat, de reklámbevételekből közvetett előnyhöz jutnak. A bírói gyakorlat ugyanakkor megköveteli, hogy ez a – közvetlen vagy közvetett – előny valós legyen, és objektív bizonyítékokkal igazolják, ne pusztán feltételezett: bármiféle vagyoni előny hiánya – ahogyan ez a reklám és bármilyen ellenszolgáltatás nélküli, zárt csoporton belüli fájlcsere esetében is fennáll – kizárja a büntetőjogi felelősséget, a szerzői jogok esetleges polgári jogi megsértésének kérdését nem érintve.

A védett tárgy határai: a sportközvetítések esete

Az elmúlt évek egyik legnagyobb gyakorlati visszhangot kiváltó kérdése az volt, hogy a sportmérkőzések engedély nélküli közvetítése megvalósíthat-e szerzői jog elleni bűncselekményt. A Tribunal Supremo (a spanyol Legfelsőbb Bíróság) büntető kollégiumának (Sala Segunda) teljes ülése e kérdésre nemleges választ adott:

„…a sportmérkőzéseknek »műként« vagy… művészi »teljesítményként« való minősítését… el kell utasítani, mivel… nem értelmezhető úgy, hogy e képsorok… a CP 270.1. cikke által nyújtott védelemben részesülnének.”

Ez az – STS 581/2023 sz. ítéletben is megerősített – gyakorlat döntő jelentőségű azoknak a platformoknak és magánszemélyeknek a védelmében, akiket sportmérkőzések engedély nélküli közvetítésével vádolnak: mivel a labdarúgó-mérkőzés nem minősül a CP 270.1. cikke szerinti irodalmi, művészeti vagy tudományos műnek vagy teljesítménynek, ez a magatartás kívül esik e tényálláson. Ez nem zárja ki, hogy – saját tényállási elemeinek fennállása esetén – a CP 286. cikke szerinti, feltételes hozzáférésű szolgáltatásokba való jogosulatlan behatolás bűncselekménye megvalósuljon, amely azonban eltérő jellegű tényállás, és más bizonyítási követelményeket támaszt.

A minősített eset (CP 271. cikk) és az utcai árusítás privilegizált esete

A CP 271. cikke hat évig terjedő szabadságvesztésre emeli a büntetést, ha a megszerzett előny különösen jelentős gazdasági értékű, ha a cselekmény az érintett művek mennyisége miatt különösen súlyos, ha az elkövető ilyen tevékenységre szakosodott szervezet tagja, vagy ha kiskorúakat vesznek igénybe. A másik végletet a CP 270.4. cikke jelenti, amely külön, enyhébb szabályozást állapít meg az utcai vagy pusztán alkalmi terjesztésre és értékesítésre – a „top manta” néven ismert jelenségre –: ennek büntetése hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztés, amelyet a bíró az elkövető személyi körülményeire és a megszerzett előny csekély összegére tekintettel pénzbüntetéssel vagy közérdekű munkával válthat fel, feltéve, hogy a CP 271. cikke szerinti minősítő körülmények egyike sem áll fenn.

Iparjogvédelem: a védjegybitorlás bűncselekménye (CP 274. cikk)

A CP 274. cikke azt bünteti, aki ipari vagy kereskedelmi célból, a védjegyjogi szabályok szerint lajstromozott iparjogvédelmi jog jogosultjának hozzájárulása nélkül olyan termékeket gyárt, állít elő, importál, tart birtokában, tárol, kínál vagy forgalmaz, amelyek azzal azonos vagy összetéveszthetőségig hasonló megkülönböztető megjelölést tartalmaznak. A Tribunal Supremo egy nemrégiben hozott ítéletében pontosította, hogy e tényállás alkalmazásához nem szükséges a fogyasztók megtévesztésének valós veszélyét bizonyítani – ez a védjegy pusztán polgári jogi védelmének követelménye –, mivel a büntetőjogi védelem – amely eltérő jellegű, és a lajstromozott jogosult kizárólagos jogát hivatott megóvni a hamisítással szemben – attól függetlenül érvényesül, hogy a vásárló tudta-e, hogy nem eredeti terméket vásárol. Ez az álláspont jelentősen kitágítja a tényállás alkalmazási körét a szigorúan polgári jogi védelemhez képest, és arra kényszeríti a védelmet, hogy erőfeszítéseit a tényállás más elemeire összpontosítsa: a védjegy alkalmazandó jogszabályok szerinti lajstromozásának tényleges bizonyítására és a magatartás ipari vagy kereskedelmi céljára.

Hamisított termékek utcai árusítása: az iparjogvédelmi „top manta”

A szerzői joghoz hasonlóan a CP 274.3. cikke is külön, enyhébb szabályozást állapít meg a hamisított megkülönböztető megjelölést tartalmazó termékek utcai vagy alkalmi árusítására: a büntetés érezhetően enyhébb, mint az alapesetben, és pénzbüntetéssel vagy közérdekű munkával is felváltható. Ez a spanyol nagyvárosokban rendkívül nagy gyakorlati jelentőségű jelenség gondos elemzést kíván az árus személyi körülményeiről – akik gyakran társadalmilag vagy migrációs helyzetük miatt kiszolgáltatott személyek – és a tevékenység csekély gazdasági súlyáról; ezeket a szempontokat rendszeresen feldolgozzuk, hogy a hatályos jogi kereteken belül a legkedvezőbb minősítést érjük el.