Védelem szakmai gondatlanságból elkövetett pénzmosás vádjával szemben Marbellában

A gondatlanság nem a magatartásra, hanem az eredet ismeretére vonatkozik

A CP 301. cikkének (3) bekezdése nem vezet be a pénzmosás tényállásszerű magatartásaitól eltérő alakzatot, hanem a gondatlansági szemrehányást egy igen konkrét elemre helyezi át: arra, hogy az elkövető nem ismeri a vagyon bűnös eredetét. Az ítélkezési gyakorlat egyértelműen pontosította ezt a szerkezetet:

„…gondatlanul jár el, aki azért nem ismeri a vagyon jogellenes eredetét, mert megszegte a 301. cikk (3) bekezdése által előírt objektív gondossági kötelezettséget.”

Ez azt jelenti, hogy a gondatlanság nem arra vonatkozik, ahogyan a vagyon megszerzését, átalakítását vagy átruházását végrehajtották – ami műszaki vagy operatív szempontból teljesen szabályos is lehetett –, hanem arra, hogy az érintett nem járt el kellő gondossággal a jogellenes eredet felderítésében vagy gyanításában, holott a fennálló körülmények ezt megkövetelték volna. Olyan gondatlanságról van tehát szó, amely a tényállás tudati elemére, és nem a cselekvőségi elemre vonatkozik.

A megkövetelt mérce: súlyos gondatlanság, nem akármilyen hanyagság

A rendelkezés kifejezetten megköveteli, hogy a gondatlanság súlyos legyen, vagyis az elvárható gondossági kötelezettség komoly, nyilvánvaló és nem csupán járulékos megsértését jelentse:

„…a súlyos gondatlanság… a csekély fokú gondatlansággal szemben a gondatlan bűncselekményekre jellemző gondossági kötelezettség intenzívebb megsértését követeli meg.”

A legújabb ítélkezési gyakorlat hangsúlyozza, hogy nem elegendő egy kisebb közigazgatási szabálytalanság vagy egy belső protokoll puszta formai megsértése: bizonyítani kell olyan objektív és észszerűen észlelhető jeleket, amelyek a pénzeszközök jogellenes eredetére utaltak, és amelyeket a szakember – bár észlelhette és észlelnie kellett volna – nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyott. A Legfelsőbb Bíróság egy 2024. márciusi határozata éppen azért hagyta helyben a felmentést, mert a megállapított tényállás nem tartalmazott a pénz illegális eredetére utaló jeleket, sem súlyosan gondatlannak minősíthető magatartást, és hangsúlyozta, hogy az ügyletért kapott jutalék vagy egyéb haszon teljes hiánya tovább erősítette, hogy nem volt észszerű ok a gyanúra. A gondossági kötelezettség megsértésének e minősített intenzitására vonatkozó követelmény ezért védelmünk központi terepe az ilyen eljárásokban.

A szakmai mérce: a 10/2010. sz. törvény mint az elvárható gondosság zsinórmértéke

Ha a gyanúsított a pénzmosás megelőzésére vonatkozó szabályozás alapján bejelentési kötelezett – közjegyző, ügyvéd, ügyintéző, ingatlanügynök, pénzügyi intézmény –, a tőle elvárható gondossági kötelezettség konkrét tartalma a 10/2010. sz. törvény és végrehajtási rendelete által előírt ügyfél-átvilágítási kötelezettségekből vezethető le: az ügyfél és a tényleges tulajdonos azonosítása, azon ügyletek különös vizsgálata, amelyek összegüknél, jellegüknél vagy szerkezetüknél fogva szokatlanok, vagy nincs nyilvánvaló gazdasági vagy jogszerű céljuk, valamint a pénzmosás jelét vagy bizonyosságát felvető ügyletek bejelentése a SEPBLAC-nak (a spanyol pénzügyi információs egység). Az ítélkezési gyakorlat e kötelezettségek rendszeres és nyilvánvaló megszegését – nem pedig alkalmazásuk eseti tökéletlenségét – tekinti alkalmasnak a CP 301. cikkének (3) bekezdése szerinti súlyos gondatlanság megállapítására, aminek kamarai tagsághoz kötött szakemberek esetén további következménye a foglalkozás gyakorlásától való különös eltiltás (inhabilitación especial).

Bárki által elkövethető bűncselekmény, nem csak a bejelentési kötelezettek által

Fontos pontosítani, hogy a gondatlan pénzmosás nem korlátozódik a 10/2010. sz. törvény hatálya alá tartozó szakemberekre: a Tribunal Supremo (a spanyol Legfelsőbb Bíróság) többségi gyakorlata szerint bárki által elkövethető bűncselekményről van szó, amely bármely olyan személyre alkalmazható, aki – bár gyanakodnia kellett és gyanakodhatott volna a pénzeszközök jogellenes eredetére – úgy rendelkezik velük, hogy nem tanúsítja azt a minimális óvatosságot, amely bármely gondos állampolgártól elvárható. Az elvárható gondosság szintje ugyanakkor az érintett helyzetétől és sajátos ismereteitől függően változik: egy közjegyzőtől, ügyvédtől vagy banki ügyintézőtől az ügyletben nem érintett magánszemélynél lényegesen magasabb szintű gondosság várható el, éppen képzettségük, tapasztalatuk és szakmájuk sajátos jogi kötelezettségei miatt; ezt a szempontot aktívan érvényesítjük, ha ügyfelünk nem rendelkezik ilyen szakmai képesítéssel.