Terrorizmus és bűnszervezet – védelem Marbellában

Terrorszervezetek és terrorista csoportok: a tagság bűncselekménye (CP 571. és 572. cikk)

A CP 571. cikke szerint terrorszervezet vagy terrorista csoport az olyan társulás, amely a köztörvényes bűnszervezetre jellemző állandósággal és feladatmegosztással rendelkezik, és célja a következő szakaszban meghatározott terrorcselekmények elkövetése. A CP 572. cikke nyolc évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti az ilyen társulás létrehozásának kezdeményezését, megalapítását, megszervezését vagy irányítását, és hat évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel az abban való aktív részvételt vagy puszta tagságot. Az ítélkezési gyakorlat a tagság megállapításához a struktúrához fűződő valós és tartós kapcsolatot követel meg – a hierarchia és a fegyelem elfogadását, a célok rendszeres vagy funkcionális előmozdítását –, az ideológiai rokonszenv vagy a tagokkal való alkalmi kapcsolat nem elegendő.

A CP 573. cikke szerinti terrorcselekmény: a funkcionális fogalom

A 2015-ös reform a terrorizmus korábbi, szervezethez kötött strukturális fogalmát funkcionális fogalommal váltotta fel: terrorcselekmény bármely, az élet, a testi épség, a szabadság, a vagyon vagy hasonló jogi tárgyak elleni súlyos bűncselekmény elkövetése, ha azt a jogszabályban felsorolt célok valamelyikével követik el:

„…az alkotmányos rend felforgatása… a közhatalmi szervek valamely cselekmény megtételére kényszerítése… vagy rettegés keltése a lakosságban.”

Ez a szándékosan tág fogalom élénk jogtudományi vitát váltott ki, mivel elszakítja a terrorcselekményt egy szervezet létezésétől és a szoros értelemben vett kollektív rettegés előidézésétől, így az egyéni magatartásokra – az úgynevezett egyéni terrorizmusra vagy „magányos farkasra” – és szilárd szervezeti struktúra nélküli kollektív erőszakos eseményekre is alkalmazható. Védelmünk különösen szigorúan vizsgálja, hogy ténylegesen fennáll-e a tényállás által megkövetelt szubjektív célzat, hiszen szinte minden ilyen eljárásban ez a jogi vita középpontja.

Különös tényállások: fegyverek, indoktrináció, finanszírozás, együttműködés és dicsőítés

A fejezet emellett több, a gyakorlatban kiemelt jelentőségű önálló tényállást is szabályoz: a fegyverek és robbanóanyagok terrorista célú tárolását, birtoklását vagy kereskedelmét (CP 574. cikk), amely nyolc-tizenöt év szabadságvesztéssel büntetendő, nukleáris, radiológiai, vegyi vagy biológiai anyagok esetén pedig húsz évig emelkedhet; az indoktrinációt és kiképzést – ideértve az úgynevezett „magányos farkas” önindoktrinációját (autoadoctrinamiento) is, amely a terrorszervezetbe való belépésre ösztönző tartalmak rendszeres elérésében áll (CP 575. cikk); a terrorizmus finanszírozását (CP 576. cikk); a terrorszervezettel vagy terrorista csoporttal való együttműködést (CP 577. cikk), amely a gazdasági, logisztikai vagy információs hozzájárulást a struktúrába való formális beilleszkedés nélkül is bünteti; valamint a terrorizmus nyilvános dicsőítését vagy igazolását (enaltecimiento, CP 578. cikk) – e tényállás hatókörét maga a Tribunal Supremo (a spanyol Legfelsőbb Bíróság) pontosította az elmúlt években, és az (EU) 2017/541 irányelv átültetését követően új bűncselekmények elkövetésének valós kockázatát követeli meg, nem pedig puszta – bármennyire is elítélendő – véleménynyilvánítást.

Köztörvényes bűnszervezet és bűnözői csoport: az elhatárolás a több személy általi egyszerű közös elkövetéstől (CP 570 bis–570 quater cikk)

A terrorizmus körén kívül a CP 570 bis cikke a bűnszervezetet bünteti – két személynél többől álló, állandó jellegű, összehangolt feladatmegosztással bűncselekmények elkövetésére létrejött társulás, amelynek kezdeményezőit és vezetőit legfeljebb nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik –, a CP 570 ter cikke pedig a bűnözői csoportot, amely szubszidiárius és enyhébben büntetendő tényállás, és nem követeli meg ugyanazt az állandóságot és hierarchikus struktúrát. A két tényállás helyes elhatárolása – sőt akár mindkettő kizárása a több személy általi egyszerű közös elkövetés (codelincuencia) javára, amely önálló bűncselekményként nem tényállásszerű – a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben, különösen a kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem vagy az informatikai csalások terén, védelmünk egyik központi eleme:

„…nem tekinthető bűnszervezetnek vagy bűnözői csoportnak a feladatok… több résztvevő közötti kigondolása egyetlen bűncselekmény elkövetése céljából.”

Ez a gyakorlat döntő jelentőségű: ha a vád nem bizonyítja, hogy a társulás több bűncselekmény elkövetésére irányult – és nem csupán egyetlen bűncselekményre, bármilyen összetett is a feladatmegosztás –, a bűnszervezetként vagy bűnözői csoportként való minősítést el kell vetni az egyszerű társtettesség javára, ami az alkalmazandó büntetés jelentős csökkenésével jár. Ugyanígy kidolgozzuk az elhatárolást a struktúra állandó tagja és a periférikus, alkalmi vagy könnyen helyettesíthető résztvevő között, aki elszigetelt közreműködést nyújt anélkül, hogy valós ismerete lenne a szervezet egészéről vagy céljairól.