Védelem kábítószer-termesztési és -előállítási ügyekben Marbellában

A termesztés mint önálló tényállásszerű magatartás: nem büntetlen előkészület

A Tribunal Supremo (a spanyol Legfelsőbb Bíróság) egyértelműen kimondta, hogy azoknak a növényeknek a termesztése, amelyekből kábítószert nyernek ki, nem a tényleges kereskedelmi bűncselekményt megelőző, büntetlen előkészületi cselekmény, hanem a CP 368. cikkének tényállásába kifejezetten beletartozó magatartás, amely egyenrangú az előállítással, a gyártással és a szoros értelemben vett kereskedelemmel. Ez azt jelenti, hogy már a termesztés puszta bizonyítása is – függetlenül attól, hogy az anyagot ténylegesen eladták, terjesztették, vagy akár betakarították-e – kimerítheti a tényállást, feltéve, hogy nem áll fenn az alábbiakban ismertetett, a tényállásszerűséget kizáró okok (atipicidad) valamelyike. Ennélfogva a növények számára, fejlettségi állapotára, a várható átlagos hatóanyag-hozamra és a termesztés körülményeire – beltéri vagy kültéri termesztés – vonatkozó szakértői bizonyítás már az első házkutatástól kezdve döntő jelentőségű.

Saját fogyasztásra történő termesztés: a tényállásszerűség hiánya és annak határai

Ahogyan a kábítószer személyes fogyasztása sem valósítja meg a CP 368. cikkének tényállását, úgy az ítélkezési gyakorlat a kizárólag saját fogyasztásra történő termesztést sem tekinti tényállásszerűnek, mivel hiányzik belőle a mások fogyasztásának előmozdítása vagy elősegítése, amelyet a jogszabály megkövetel. Ez a kivétel azonban nem korlátlan: a termesztett növények mennyisége, annak összhangja egy észszerű és igazolt személyes fogyasztással, a terjesztésre vagy kiporciózásra szolgáló eszközök megléte, valamint az értékesítésre utaló jelek hiánya azok a szempontok, amelyek alapján a bíróságok esetről esetre megítélik, hogy a termesztés a nem tényállásszerű saját fogyasztás keretein belül marad-e, vagy mennyisége, illetve a fennálló körülmények miatt kereskedelemre irányuló termesztésnek minősül.

A „közös saját fogyasztás” és a kannabiszklubok: az Ebers-ügyben kialakított gyakorlat

Az ítélkezési gyakorlat az egyéni saját fogyasztás mellett az úgynevezett közös fogyasztást (consumo compartido) sem tekintette tényállásszerűnek: vagyis azt, amikor rendszeres fogyasztók szűk csoportja közösen szerez be vagy termeszt kábítószert azonnali, zárt helyen történő fogyasztásra, haszonszerzési cél és nyilvánosság nélkül. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának (Sala Segunda) teljes ülése azonban döntő fordulatot hozott, amikor egy nagy létszámú kannabiszegyesület működését bírálta el:

„…a kannabisz szervezett, intézményesített és időben tartós jellegű termesztése és elosztása egy közösségen belül… kimeríti a Büntető Törvénykönyv 368. cikkének tényállási elemeit.”

Ez a későbbi határozatokban is megerősített gyakorlat pontosítja, hogy a közös fogyasztás csak több feltétel együttes fennállása esetén nem tényállásszerű: a résztvevők rendszeres fogyasztók vagy függők; a fogyasztás zárt, a csoporton kívüli harmadik személyek elől elrejtett helyen történik; a kábítószer mennyisége csekély, azonnali fogyasztásra és nem felhalmozásra alkalmas; a csoport pedig szűk és azonosítható, és nem nyitott válogatás nélkül új tagok előtt. Ha az egyesületi struktúra intézményesül, több hónapra elegendő mennyiség felhalmozását teszi lehetővé, nyitva áll az újonnan csatlakozók előtt, vagy valós kockázatot teremt arra, hogy az anyag az eredeti körön kívüli harmadik személyekhez kerüljön, az ítélkezési gyakorlat szerint a magatartás túllépi a közös saját fogyasztás kereteit, és a jogellenes fogyasztás elősegítésének minősül, amely a CP 368. cikke alapján büntetendő, függetlenül attól, hogy nem volt haszonszerzési cél.

Előállítás és gyártás: illegális laboratóriumok és szintetikus drogok

A növénytermesztés mellett a CP 368. cikke azonos súllyal bünteti a kábítószerek előállítását és gyártását, vagyis azokat a magatartásokat, amelyek a dizájnerdrogok és más pszichotróp anyagok szintézisével foglalkozó illegális laboratóriumokra jellemzőek. Ezekben az eljárásokban a nyomozási szak különösen összetett szakértői elemzést igényel – a kémiai prekurzorok azonosítása, a létesítmény termelési kapacitása, a szintézis folyamatának előrehaladottsága a beavatkozás időpontjában –, és gyakran ettől függ, hogy a cselekmény befejezett bűncselekménynek, kísérletnek vagy puszta előkészületnek minősül-e azoknál az anyagoknál, amelyek előállítása még nem fejeződött be. A hatósági ellenőrzés alá tartozó kémiai prekurzorok birtoklása, ha bizonyítást nyer, hogy azokat kábítószer gyártására szánták, a jegyzékbe vett anyagokra vonatkozó külön szabályozás alapján további felelősséget is megalapozhat.