Védelem titkok kifürkészése és felfedése miatt indult titoksértési ügyekben Marbellában

Két alapforma: kommunikáció (197.1. cikk) és adatállományok (197.2. cikk)

A CP 197.1. cikke bünteti azt, aki más titkainak kifürkészése vagy magánszférájának megsértése céljából, annak hozzájárulása nélkül megszerzi iratait, leveleit, e-mail-üzeneteit vagy bármely más dokumentumát vagy személyes tárgyát, lehallgatja távközlési kommunikációját, vagy hang, illetve kép lehallgatására, továbbítására, rögzítésére vagy lejátszására szolgáló technikai eszközöket használ. A CP 197.2. cikke pedig kifejezetten az állományokban vagy informatikai adathordozókon rögzített személyes vagy családi adatokat védi, és bünteti azt, aki ezeket jogosulatlanul megszerzi, felhasználja vagy harmadik személy kárára módosítja. Az ítélkezési gyakorlat pontosította, hogy a két rendelkezés által megkövetelt megszerzés nem igényel fizikai birtokbavételt: elegendő a tartalom bármely olyan technikai eszközzel történő megszerzése, amely lehetővé teszi annak későbbi visszaidézését, ideértve a puszta megtekintést vagy lefényképezést is.

A befejezettség időpontja: már a puszta hozzáférés is bűncselekmény

Az egyik legnagyobb gyakorlati jelentőségű kérdés, hogy a bűncselekmény már a puszta jogosulatlan hozzáféréssel befejezetté válik, nem szükséges hozzá az üzenetek teljes elolvasása, sem azok későbbi terjesztése:

„…befejezetté válik, amint az elkövető »hozzáfér« az adatokhoz, vagyis amint megismeri azokat, és rendelkezésére állnak, mert már ezzel megsértette a védett magánszférát.”

E gyakorlat értelmében már a más e-mail-fiókja beérkező leveleinek puszta megtekintése is – egyetlen üzenet megnyitása nélkül – kimeríti a büntetőjogi tényállást. Védelmünk ezért arra összpontosít, hogy bizonyítsuk a fiók vagy eszköz tulajdonosának – kifejezett vagy hallgatólagos – hozzájárulását, amely teljes egészében kizárja a tényállásszerűséget, és a gyakorlatban a leggyakoribb védekezési lehetőség olyan párok vagy volt párok esetében, akik megosztották egymással belépési adataikat.

A terjesztés mint súlyosító körülmény (CP 197.3. cikk) és a hozzájárulás nélküli sexting (CP 197.7. cikk)

A CP 197.3. cikke súlyosabb büntetést – két évtől öt évig terjedő szabadságvesztést – szab ki arra, aki a kifürkészett adatokat, tényeket vagy képeket terjeszti, felfedi vagy harmadik személynek átadja; a büntetés enyhébb, ha a terjesztő nem vett részt az eredeti kifürkészésben. E tényállás mellett a CP 197.7. cikke önállóan bünteti más személy olyan képeinek vagy audiovizuális felvételeinek terjesztését, felfedését vagy harmadik személynek történő átadását, amelyeket az érintett beleegyezésével, lakásban vagy bármely más, harmadik személyek szeme elől elzárt helyen készítettek, ha ez súlyosan sérti magánszféráját, és hozzájárulása nélkül történik – ez az úgynevezett „revenge porn” vagy hozzájárulás nélküli sexting esete –; a büntetés felső felében kell kiszabni, ha a cselekményt a házastárs vagy élettárs követte el, vagy ha a sértett kiskorú vagy különös védelemre szoruló fogyatékossággal élő személy. A CP 201. cikke e bűncselekményeket félig közvádas (semipúblicos) bűncselekményként szabályozza: csak a sértett feljelentése alapján üldözhetők, kivéve, ha a sértett kiskorú vagy fogyatékossággal élő személy, amely esetben az ügyészség hivatalból is eljárhat.

Informatikai rendszerbe való jogosulatlan belépés (CP 197 bis cikk): a szoros értelemben vett „hackelés”

A CP 197 bis cikke önállóan – függetlenül attól, hogy az elkövető konkrét személyes adatokhoz hozzáfér-e – bünteti azt, aki a belépés megakadályozására szolgáló biztonsági intézkedések megsértésével jogosulatlanul belép egy információs rendszerbe vagy annak egy részébe, vagy ott annak akarata ellenére bent marad, akit a kizárás joga jogszerűen megillet. Ez a tényállás alkalmazandó az e-mail-fiókokhoz, közösségimédia-fiókokhoz vagy mobileszközökhöz jelszavak vagy biztonsági intézkedések kijátszásával történő jogosulatlan hozzáférésre, függetlenül attól, hogy végül milyen tartalomhoz fér hozzá az elkövető. A CP 197 ter cikke emellett önálló előkészületi cselekményként bünteti az e bűncselekmények elkövetésére kifejezetten kialakított számítógépes programok, jelszavak vagy hozzáférési kódok előállítását, megszerzését vagy hozzáférhetővé tételét.

Gyakran hivatkozott büntetőjogi felelősséget kizáró okok és elutasításuk az ítélkezési gyakorlatban

Párkapcsolati vagy volt párkapcsolati helyzetben gyakori, hogy a gyanúsított a más eszközéhez való hozzáférés igazolására végszükségre (estado de necesidad) – a hűtlenség felderítése érdekében – vagy jogszerű joggyakorlásra (ejercicio legítimo de un derecho) mint jogellenességet kizáró okra hivatkozik. Az ítélkezési gyakorlat ezeket a hivatkozásokat következetesen elutasítja, mivel nem áll fenn a végszükséghez megkövetelt súlyos és közvetlen veszély, és nincs olyan jog, amely – bármilyen érzelmi kapcsolat fűzze is össze a feleket – megalapozná más személy magánkommunikációjához való, hozzájárulás nélküli hozzáférést. Munkahelyi környezetben önmagában az a tény, hogy a munkáltató céges e-mail-címet biztosít a munkavállalónak, nem jogosítja fel arra, hogy kifejezett engedély nélkül és az előzetesen közölt ellenőrzési protokollok betartása nélkül hozzáférjen a munkavállaló személyes levelezéséhez; e kérdésben megszilárdult, szigorú ítélkezési gyakorlat létezik.