Társadalombiztosítási csalás Marbellában

A csalárd elem: a puszta nemfizetés nem elég

Az adócsaláshoz hasonlóan a bírói gyakorlat a járulékfizetési kötelezettség puszta elmulasztásán túl eltitkolást vagy valótlan adatközlést is megkövetel; a nemfizetés önmagában csupán közigazgatási jogsértés, amelynek összege közigazgatási végrehajtás (vía de apremio) útján hajtható be:

„…a befizetendő összeg meghatározása szempontjából lényeges adatok eltitkolása… az objektív tényállás eleme.”

A Legfelsőbb Bíróság későbbi határozataiban is megerősítette ezt a követelményt, kiemelve, hogy a bűncselekmény nem pusztán az esedékes járulékok meg nem fizetésében áll, hanem abban, hogy ez a Tesorería General de la Seguridad Social felé benyújtott bevallásokban megvalósuló eltitkolással vagy valótlan adatközléssel történik: ilyen például a ténylegesen teljes munkaidős szerződések részmunkaidősként való színlelése, a ténylegesen foglalkoztatott munkavállalók bejelentésének elmulasztása vagy a valósnál alacsonyabb járulékalap bevallása. Védekezésünk elsősorban arra irányul, hogy bizonyítsuk: a nemfizetés likviditási nehézségekre vagy ügyviteli hibára vezethető vissza, és hiányzik belőle a tényállás által megkövetelt szándékos eltitkolás.

A csalással érintett összeg szigorú számítása: kamatok és pótlékok nélkül

Az egyik legnagyobb gyakorlati jelentőségű szakkérdés annak pontos meghatározása, hogy mely tételek számítanak bele a csalással érintett összegbe az 50 000 eurós büntetőjogi értékhatár elérése szempontjából. A Legfelsőbb Bíróság e tekintetben szűk értelmezést alakított ki, amely a védelem számára kétségtelenül jelentős:

„…a csalással elvont összeg… a megfizetendő járulék összegéből áll, és számításába nem tartoznak bele a keletkezett kamatok, valamint a késedelmi és végrehajtási pótlékok.”

Ez a gyakorlat a valóságban döntő jelentőségű: ha a Tesorería General de la Seguridad Social a késedelmi és végrehajtási pótlékokat is beszámítja, hogy elérje a tényállási értékhatárt, a védelem feladata szigorú újraszámítást követelni, kizárólag a tényleges járulékokra korlátozva. Ez nem kevés esetben azt eredményezi, hogy a csalással ténylegesen érintett összeg a büntetőjogi határ alá kerül, és az ügy visszakerül a tisztán közigazgatási útra.

A rendezés mint büntethetőséget megszüntető ok és a párhuzamos közigazgatási végrehajtás

A CP 307. cikkének (3) bekezdése – az adócsalásra vonatkozó szabályozással szinte szó szerint egyezően – büntethetőséget megszüntető okot (excusa absolutoria) biztosít annak, aki a tartozás teljes elismerésével és megfizetésével rendezi helyzetét (regularización), mielőtt értesítenék az ellenőrzési eljárás megindításáról, illetve mielőtt az ügyészség vagy a társadalombiztosítás jogi képviselője (Letrado de la Seguridad Social) magánvádas feljelentést (querella) vagy feljelentést tenne. A rendezés ráadásul kizárja a büntetőeljárást azon számviteli szabálytalanságok és eszközjellegű hamisítások miatt is, amelyeket kizárólag a rendezett tartozással összefüggésben követtek el. Az adójoghoz hasonlóan a büntetőeljárás megindítása itt sem akasztja meg a tartozás közigazgatási megállapítását és behajtását, kivéve, ha a bíró – biztosíték nyújtása mellett, vagy kivételesen anélkül, ha annak megkövetelése helyrehozhatatlan kárt okozhatna – elrendeli a végrehajtási cselekmények felfüggesztését.

A minősített eset és az ellátásokkal kapcsolatos csalás (CP 307 bis és 307 ter cikk)

A CP 307 bis cikke kettőtől hat évig terjedő szabadságvesztésre emeli a büntetést, ha a csalással érintett összeg meghaladja a 120 000 eurót, vagy ha a cselekményt bűnszervezet vagy bűnözői csoport keretében követik el. E tényállás mellett a CP 307 ter cikke önálló bűncselekményként bünteti a társadalombiztosítási ellátások jogosulatlan megszerzését vagy fenntartását, ha az tények színlelésével, elferdítésével vagy eltitkolásával okozott tévedés útján történik – gyakori eset ez a munkanélküli-ellátás vagy a keresőképtelenségi ellátás további igénybevétele azt követően, hogy az ellátásra okot adó helyzet már megszűnt. A Legfelsőbb Bíróság pontosítása szerint a bűncselekmény a jogosulatlan ellátás tényleges igénybevételével válik befejezetté, nem pedig egy azt megelőző közigazgatási aktus, például a munkavállaló bejelentése időpontjában.