Csalárd rendelkezés a társasági vagyonnal Marbellában

A csalárd vagyoni rendelkezés jellemző magatartásai

A bírói gyakorlat a bűncselekményt megvalósító magatartások visszatérő körét azonosította, amelyek közös nevezője az, hogy a vezető tisztségviselő a pozícióját arra használja fel, hogy értéket vonjon el a társasági vagyonból a saját vagyona vagy hozzá kapcsolódó harmadik személyek javára: a társasági eszközök értékesítése kapcsolt személyeknek vagy társaságoknak a piaci árnál nyilvánvalóan alacsonyabb áron – az úgynevezett vagyonkiürítés (vaciamiento patrimonial) –; kölcsön nyújtása tagoknak vagy csoporttársaságoknak dologi biztosíték nélkül, kamat nélkül vagy a visszafizetés tényleges előirányzása nélkül; a kezelt társaság üzleti lehetőségeinek átterelése a vezető tisztségviselő vagy hozzátartozói által ellenőrzött párhuzamos struktúrák felé; valamint aránytalan díjazás megállapítása a vezető tisztségviselő számára alapszabályi rendelkezés és a taggyűlés vagy közgyűlés (Junta) jóváhagyása nélkül, a Tribunal Supremo (a spanyol Legfelsőbb Bíróság) által kialakított úgynevezett jogviszony-elmélet (doctrina del vínculo) alapján. Mindegyik esetkör sajátos szakértői bizonyítást igényel – eszközértékelést, a kölcsön piaci feltételeinek vizsgálatát vagy a díjazás arányosságának elemzését –, amelyet az eljárás kezdetétől megszervezünk.

Elhatárolás a sikkasztástól: a „visszafordíthatatlansági pont”

A hűtlen kezelés és a CP 253. cikke szerinti sikkasztás (apropiación indebida) helyes elhatárolása – ez utóbbi tényállással külön tartalmunkban már foglalkoztunk – döntő jelentőségű, ha a csalárd rendelkezés pénzre vagy más helyettesíthető dologra irányul. A megszilárdult ítélkezési gyakorlat azt vizsgálja, hogy a vagyonvesztés végleges-e vagy sem:

„...aki a vagyonába olvaszt... olyan ingó dolgot, amelyet visszaszolgáltatási kötelezettséggel kapott, sikkasztást követ el.”

Ha a vezető tisztségviselő csalárd rendelkezése nem jár a vagyontárgyak visszafordíthatatlan kisajátításával – hanem csupán az ügyvezetési jogkörökkel való visszaélésről van szó, amely kárt okoz a társasági vagyonnak anélkül, hogy a rendelkezés tárgyát véglegesen elvonná –, a helyes minősítés a hűtlen kezelés, amelynek alapesete azonos büntetési tétellel fenyegetett, de eltérőek a feltételei és a védekezési stratégiája. Ezt az elhatárolást következetesen elvégezzük, mert közvetlenül kihat a jogi minősítésre, és esetenként magának a büntetőeljárásnak a megalapozottságára is.

Az üzleti mérlegelés szabálya („business judgment rule”) mint a védekezés tengelye

Védekezési stratégiánk központi eleme ezekben az eljárásokban az üzleti mérlegelési szabadság elvének alkalmazása: a jóhiszeműen, kellő információ birtokában és összeütköző személyes érdek nélkül meghozott ügyvezetési döntések nem vonhatók büntetőjogi felelősség alá akkor sem, ha a gazdasági eredmény kedvezőtlen volt a társaság számára. A szokásos üzleti kockázat – amely minden gazdasági tevékenység velejárója – nem azonos a kezelési jogkörök gyakorlásának hűtlen túllépésével. Annak bizonyítása, hogy a kifogásolt ügylet ésszerű ügyvezetési szempontokon alapult, amelyeket szakmai vélemények vagy az akkori gazdasági környezet is alátámasztottak, és hogy a vezető tisztségviselőnek nem volt rejtett személyes haszna, a leghatékonyabb módja a büntetőjogi felelősség kizárásának a gazdaságilag kockázatos, de nem bűncselekményt megvalósító ügyletek esetében.

A minősített eset (a CP 249. és 250. cikkére utalással)

A CP 252. cikke a büntetési tétel tekintetében a CP 249. és 250. cikkére utal, így az alapeset büntetése hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés, ha a kár meghaladja a 400 eurót, és súlyosabb – egytől hat évig terjedő szabadságvesztés –, ha a CP 250. cikkében felsorolt körülmények valamelyike fennáll: az 50 000 eurót meghaladó kár, a különös súly a sértett gazdasági helyzetére tekintettel, amelybe az elkövetés juttatja, a sértettel fennálló személyes kapcsolattal való visszaélés, vagy ha a cselekmény alapvető szükségleti cikkekre vagy elismerten társadalmi hasznosságú javakra irányul. Ehhez gyakran társul a CP 297. cikkében előírt, legfeljebb hat évig terjedő különös eltiltás (inhabilitación especial) a kereskedelmi tevékenység folytatásától vagy vezető tisztség betöltésétől, amelynek az ügyfél szakmai pályafutására gyakorolt hatását mindig a védekezési stratégia szerves részeként értékeljük.