Megtagadható-e a kiadatás, ha a bűncselekmény Spanyolországban már elévült?

RÖVID VÁLASZ

Igen. A kiadatást meg kell tagadni, ha a büntetőjogi felelősség a spanyol jog szerint megszűnt, függetlenül attól, hogy a megkereső állam saját jogrendszere szerint a büntetőjogi igény még érvényesíthető-e. Ezt írja elő a passzív kiadatásról szóló 4/1985. sz. törvény (Ley 4/1985, de Extradición Pasiva) 4. cikkének 4. pontja és az 1957. évi Kiadatásról szóló európai egyezmény 10. cikke. A gyakorlati akadályt nem a jogszabály, hanem a határidő számítása jelenti: maga a kiadatási kérelem megszakítja az elévülést, így a védelemnek azt kell bizonyítania, hogy a spanyol Büntető Törvénykönyv (Código Penal, CP) 131. cikkében meghatározott határidő még azelőtt letelt, hogy a megkereső állam az együttműködési mechanizmust működésbe hozta volna.

A legfontosabbak röviden

• A spanyol jog szerinti elévülés kötelező, nem pedig mérlegelésen alapuló megtagadási ok, és elegendő, ha a két jogrendszer közül csak az egyikben következett be.
• Spanyolország nem ratifikálta a Kiadatásról szóló európai egyezmény negyedik kiegészítő jegyzőkönyvét, amely ezt a megtagadási okot megszüntette volna.
• A kiadatási kérelem igenis megszakítja az elévülést; az egyszerű elfogatóparancs (orden de busca y captura) viszont nem.
• A már bekövetkezett elévülést nem éleszti fel egy szigorúbb nemzetközi szerződés későbbi hatálybalépése.
• Az irányadó határidő a megfelelő spanyol tényállásra vonatkozó határidő, nem pedig a megkereső államé.

1. Mit vizsgál – és mit nem vizsgál – az Audiencia Nacional egy kiadatási eljárásban?

Mielőtt a határidőkről beszélnénk, érdemes tisztázni a kereteket, mert a keresett személy és családja jelentős részének első tévedése az, hogy a kiadatási eljárást a tényekről szóló, előrehozott büntetőperként képzeli el.

Nem az. Az Audiencia Nacional (a spanyol központi büntetőbíróság) büntető tanácsa (Sala de lo Penal) nem vizsgálja, hogy a keresett személy elkövette-e a neki tulajdonított magatartást, nem mérlegeli a megkereső állam által összegyűjtött terhelő bizonyítékokat, és nem értékeli a nemzetközi elfogatóparancsban foglalt tényleírás megalapozottságát. Feladata kizárólag annak ellenőrzésére szorítkozik, hogy fennállnak-e azok a feltételek, amelyeket az alkalmazandó nemzetközi szerződés – vagy ennek hiányában a 4/1985. sz. törvény – az átadás előfeltételeként meghatároz. Az eljárás így az Alkotmánybíróság (Tribunal Constitucional) ismert megfogalmazása szerint egy másik államban korábban megindított – sőt akár már befejezett, csak a büntetés végrehajtására váró – büntetőeljárásra vonatkozó eljárás (STC 191/2009, 2009. szeptember 28.).

Ebből a szigorúan ellenőrző jellegből fakad az a stratégiai következmény, amely minden kiadatási védekezést meghatároz: a felmentésért nem az Audiencia Nacional előtt kell harcolni; ott azért kell harcolni, hogy az átadás valamely feltétele ne teljesüljön. Ezek közül pedig az elévülés az, amely a legtöbb ügyet zárta le anélkül, hogy egyetlen tényt is vitatni kellett volna.

2. Akadálya-e a kiadatásnak, ha a bűncselekmény Spanyolországban elévült?

2.1. A 4/1985. sz. törvény 4. cikkének 4. pontja

A passzív kiadatásról szóló törvény negyedik cikke sorolja fel az átadás kötelező – nem mérlegelésen alapuló – megtagadási okait. Ezek közül a negyedik egyértelmű:

„A kiadatás nem engedélyezhető a következő esetekben: (…) 4. Ha a büntetőjogi felelősség a spanyol jog vagy a megkereső állam joga szerint megszűnt.”

Figyeljünk a vagylagos megfogalmazásra. A rendelkezés nem követeli meg, hogy a felelősség mindkét jogrendszerben megszűnjön, elegendő, ha bármelyikben megszűnt. Ezért elég, ha a bűncselekmény a spanyol Büntető Törvénykönyv 130. cikkének 6. pontja és 131. cikke szerint elévült, és a megtagadás kötelezővé válik, még ha a büntetőjogi igény a megkereső államban teljes mértékben érvényesíthető is.

2.2. A Kiadatásról szóló európai egyezmény 10. cikke

Az 1957. december 13-án Párizsban kelt, Spanyolország által az 1982. április 21-i megerősítő okirattal ratifikált Kiadatásról szóló európai egyezmény ugyanilyen irányú szabályt tartalmaz: a kiadatás nem engedélyezhető, ha a büntetőeljárás vagy a büntetés a megkereső Fél vagy a megkeresett Fél joga szerint elévült.

Nemzetközi szerződésként az egyezmény kiszorítja a 4/1985. sz. törvényt, amely csak kisegítő jelleggel alkalmazandó abban, amit az egyezmény nem szabályoz (a törvény első cikke). Az anyagi eredmény azonban ugyanaz: a spanyol jog szerinti elévülés önmagában megtagadási ok.

2.3. Miért fontos, hogy az elévülés anyagi jogi intézmény

Az, hogy az elévülés anyagi jogi és nem csupán eljárásjogi természetű – ez a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának (Sala Segunda) állandó gyakorlata, amelyet többek között a 2022. április 29-i STS 428/2022 sz. ítélet is rögzít –, nem akadémikus pontosítás. Két olyan következmény fakad belőle, amelyet a védelemnek kivétel nélkül ki kell használnia:

• Az elévülést szabályozó normák nem hatnak vissza a keresett személy hátrányára az Alkotmány 9.3. cikke és maga a 4/1985. sz. törvény átmeneti rendelkezése szerint, amelynek anyagi jogi rendelkezései csak akkor hatnak vissza, ha a keresett személy számára kedvezőek.
• A már bekövetkezett elévülést nem élesztheti fel egy szigorúbb nemzetközi szerződés vagy szerződéses kikötés későbbi hatálybalépése, mert ez azt jelentené, hogy egy olyan bűncselekményt vagy büntetést keltenének jogi értelemben új életre, amely már eltűnt a jogrendszerből.

Ez utóbbi szempontot az Audiencia Nacional büntető tanácsának teljes ülése (Pleno) a 2002. május 13-i 47/2002. sz. végzésében (auto) rögzítette, alkotmányos vetületét pedig a 2006. október 10-i STC 293/2006 sz. alkotmánybírósági ítélet erősítette meg.

3. A vakfolt, amelyre szinte senki sem hivatkozik: a negyedik kiegészítő jegyzőkönyv, amelyet Spanyolország nem ratifikált

Itt rejlik a legnagyobb potenciállal bíró érv, és egyben az, amelyet a kiadatással szembeni ellenkérelmekben (escritos de oposición) a leggyakrabban figyelmen kívül hagynak.

A Kiadatásról szóló európai egyezmény 2012. szeptember 20-án Bécsben kelt negyedik kiegészítő jegyzőkönyve (az Európa Tanács Szerződéssorozata, 212. sz.) új szöveggel látta el az 1957. évi egyezmény 10. cikkét, és megfordította a szabályt: a kiadatás nem engedélyezhető, ha a büntetőeljárás vagy a büntetés a megkereső Fél joga szerint elévült, de nem tagadható meg azon az alapon, hogy a megkeresett Fél joga szerint évült el, kivéve kifejezett fenntartás esetén.

Ha ez a módosítás a spanyol jogrendszerben is meghonosodott volna, a spanyol jog szerinti elévülés megszűnt volna megtagadási ok lenni. Erre nem került sor. Spanyolország csak az első három kiegészítő jegyzőkönyvet ratifikálta – az 1975. október 15-i elsőt és az 1978. március 17-i másodikat, amelyek egyaránt 1985. június 9. óta hatályosak, valamint a 2010. november 10-i harmadikat, amely Spanyolország tekintetében 2015. április 1. óta hatályos –, így általános szerződéses kapcsolatainkban továbbra is a 10. cikk eredeti szövege alkalmazandó.

Gyakorlati következmény: ha az ügyészség vagy a megkereső állam azt állítja, hogy a spanyol jog szerinti elévülés közömbös, ellenőrizni kell, hogy az általuk hivatkozott jogforrás ténylegesen kötelező-e Spanyolországra. Léteznek olyan különleges szabályozások, amelyek valóban semlegesítik ezt a szabályt – az Európai Unió tagállamai közötti kiadatásról szóló, 1996. szeptember 27-i Dublini Egyezmény 8. cikke, valamint a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 62. cikke, amely az elévülés megszakítását kizárólag a megkereső Fél rendelkezéseire utalja –, ezek azonban korlátozott hatókörű kivételek, nem az általános szabály, és alkalmazásukra ráadásul a fent ismertetett visszaható hatály tilalma is vonatkozik.

Így döntött az Audiencia Nacional büntető tanácsának teljes ülése a 2023. április 14-i 21/2023. sz. végzésében, amely hatályon kívül helyezte az első szekció (Sección Primera) 2023. március 8-i 184/2023. sz. végzését: noha az 1996. évi egyezmény alkalmazható volt a Svájc által kért kiadatásra, annak 8. cikke – mint anyagi jogi szabály – nem bírt visszaható hatállyal, mivel a keresett személyre nézve hátrányos volt; így, mivel a cselekmények a spanyol jog szerint már elévültek abban az időpontban, amikor az egyezmény valamennyi tagállam tekintetében hatályba lépett, az átadást meg kellett tagadni.

4. Hogyan számítják az elévülést? A valódi csatatér

Ha a jogszabályi premisszát sikerült megnyerni, az ügy a naptárban dől el. A naptárban pedig csapda rejlik.

4.1. A kiadatási kérelem megszakítja az elévülést

A Tribunal Supremo (a spanyol Legfelsőbb Bíróság) kimondta – a 2012. október 24-i STS 851/2012 sz. ítéletben, amelynek gyakorlatát a 2013. április 11-i STS 297/2013 sz. ítélet is megerősítette –, hogy a kiadatási kérelem az egyszerű elfogatóparancstól eltérően a feltételezett felelős elleni eljárás tényleges irányításának minősül, és ennélfogva a Büntető Törvénykönyv 132. cikkének 2. bekezdése szerinti megszakító hatással bír.

A megkülönböztetés indoka meggyőző, és a védelemnek ismernie kell, mert ez határozza meg a támadás irányát: a körözést (requisitoria) éppen azért bocsátják ki, mert az érintett tartózkodási helye ismeretlen, míg a kiadatási kérelem azt feltételezi, hogy az érintettet azonosították és a megkeresett állam területén megtalálták. Ez a megszakító hatás pedig nem függ az eljárás végső kimenetelétől: akkor is érvényesül, ha az átadást végül megtagadják.

4.2. A négy terület, ahol a védelemnek még van mozgástere

Mindebből nem következik, hogy az elévülésre alapított érv eleve kudarcra van ítélve. Az következik belőle, hogy négy másik irányba kell terelni:

• A cselekmény időpontja kontra a kérelem időpontja. Ez az alapvizsgálat, és ez dönti el az ügyek többségét: ha a megfelelő spanyol bűncselekményre a Büntető Törvénykönyv 131. cikke szerint irányadó határidő azelőtt letelt, hogy a megkereső állam a nemzetközi megkeresést hivatalosan előterjesztette volna, az elévülés bekövetkezett, és semmilyen későbbi eljárási cselekmény nem élesztheti fel.
• A megszakító kérelem alaki megfelelősége. A megszakító hatás olyan kérelemhez fűződik, amelyet az előírt eljárásnak megfelelően, az erre jogosult szervek útján terjesztettek elő, és amely lényeges hibáktól mentes. Egy hiányos, elégtelenül dokumentált vagy nem a szerződésben előírt úton továbbított megkeresés nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek e hatást indokolják.
• Szünetelés a kiadatási eljárás során. Ha a kiadatási eljárást a fő büntetőeljárás részének tekintjük, abban sem lehet helye az elévülési határidőt meghaladó szünetelésnek. Az évekig kormányzati vagy diplomáciai szinten elakadt ügyirat megnyitja ezt az utat.
• Minősítés a spanyol jog szerint. Az irányadó határidő nem a megkereső állam minősítéséből adódik, hanem abból, amely a megfelelő spanyol tényállásra vonatkozik, az anyagi értelemben vett kettős büntethetőség elve alapján. Az, hogy a cselekményeket a Büntető Törvénykönyv 368. cikkének alapesete vagy a 369. és 370. cikk szerinti minősített esetek alá vonják-e, öt, tíz vagy tizenöt év között mozgatja a határidőt.

5. Oroszország kéri a kiadatásomat: spanyol elévülés egy megkérdőjeleződött szerződéses keretben

Van egy olyan helyzet, amelyben az elévülés vizsgálata különösen nagy súlyt kap, éppen azért, mert az előkérdés – hogy milyen szabály irányadó a kiadatásra – kérdésessé vált.

Az Orosz Föderáció ratifikálta a Kiadatásról szóló európai egyezményt, és 2022-ig a hatóságai által előterjesztett kérelmeket e keretben bírálták el. 2022. március 16-án az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága úgy határozott, hogy Oroszország azonnali hatállyal megszűnik a szervezet tagja lenni, és ugyanazon év szeptember 16-án megszűnt az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) részes fele lenni. Azóta az Oroszországnak történő átadások a gyakorlatban szünetelnek.

A technikai következmény elsőrendű, és a kiadatással szembeni ellenkérelmekben még mindig nincs kellően kiaknázva: ha vitatható, hogy az 1957. évi egyezmény továbbra is hatályos a spanyol–orosz viszonylatban, akkor a viszonosság elve alapján a 4/1985. sz. törvény rendszere válik irányadóvá, amelynek 4. cikke 4. pontja a spanyol jog szerinti elévülést teljes egészében kötelező megtagadási okként tartja fenn. A szerződéses keret kiesése tehát nemhogy rontana, hanem éppenséggel erősíti a keresett személy helyzetét.

Ehhez járul annak a jogvédelmi mechanizmusnak a megszűnése, amely 2022-ig lehetővé tette az Audiencia Nacional számára, hogy elfogadja az orosz Legfőbb Ügyészség által nyújtott garanciákat. Mivel a megkereső állam már nem áll az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) semmilyen ellenőrzése alatt, e diplomáciai garanciák mögül eltűnt az a fórum, amely előtt érvényesíteni lehetne őket, ami a vitát a Római Egyezmény 3. cikke és a 4/1985. sz. törvény 5. cikkének 1. pontja felé tereli.

Saját ügyünk: kábítószer-kereskedelem miatt az Orosz Föderációnak történő átadás megtagadása

Irodánk látta el a védelmet az Audiencia Nacional büntető tanácsának harmadik szekciója (Sección Tercera) előtt folyamatban lévő 96/2026. sz. kiadatási eljárásban, amelyben ügyfelünk kiadatását kábítószer-kereskedelmi bűncselekmények miatt kérték. Az ellenkérelem két, együttesen előadott okra épült, és az átadást megtagadták.

Az első – és szakmailag a leghatékonyabb – a spanyol jog szerinti elévülés volt. A megkereső hatóságok által leírt cselekmények a Büntető Törvénykönyv 368. cikke alá voltak vonhatók, így az irányadó határidő nem az orosz jogban előírt határidő volt, hanem az, amely a Büntető Törvénykönyv 131. cikkéből a megfelelő spanyol tényállásra megállapított büntetési tétel felső határa alapján adódik. Mivel ez a határidő azelőtt letelt, hogy a megkereső állam a nemzetközi megkeresést szabályszerűen előterjesztette volna, és a megkereső állam nem igazolt a Büntető Törvénykönyv 132. cikkének 2. bekezdése szerinti megszakító hatással bíró eljárási cselekményeket, a büntetőjogi felelősség a törvény erejénél fogva megszűnt, ami magával vonta a 4/1985. sz. törvény 4. cikkének 4. pontja szerinti kötelező megtagadási okot.

A második ok az volt, hogy az átadás a megkereső állammal fennálló nemzetközi kapcsolatok jelenlegi helyzetében nem teljesíthető Ukrajna megszállása és Oroszországnak az Európa Tanácsból való kilépése után, mivel ezzel megszűnt az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti jogvédelmi mechanizmus, amelyre a felajánlott diplomáciai garanciák vonatkoztak.

Az okok sorrendje nem közömbös, és érdemes megjegyezni, mert ez magyarázza, miért nyertük meg az ügyet. A geopolitikai helyzetre alapított érvelés még nem tekinthető megszilárdult ítélkezési gyakorlatnak: maga a Bírósági Dokumentációs Központ (Centro de Documentación Judicial) is tartalmaz a büntető tanács olyan határozatait, amelyek szerint az ukrajnai háborús helyzet önmagában nem megtagadási ok, és 2022 folyamán diplomáciai úton megküldött garanciák alapján engedélyeztek átadásokat Oroszországnak. Ez az érv országjelentéseken, azok naprakészségén és azon múlik, hogyan értékeli azokat az egyes szekció, vagyis egy mérlegelésen alapuló döntésen, amelynek kimenetele nem a védelem kezében van.

Az elévülés viszont nem enged teret a mérlegelésnek. Ha a határidő eltelte bizonyított, a megtagadás kötelező. Ügyeket azért veszítenek el, mert a kimenetelt a leglátványosabb érvre bízzák, és elhanyagolják a számtanit.

6. Ellenőrző lista az Audiencia Nacional előtti, elévülésre alapított ellenkérelemhez

• A dies a quo meghatározása. A kérelemben leírt utolsó cselekmény elkövetésének pontos időpontja – nem pedig a terheltté nyilvánító végzés (auto de procesamiento) vagy a nemzetközi elfogatóparancs kelte.
• A megfelelő spanyol tényállás és törvényi büntetési tételének meghatározása. Ettől függ a Büntető Törvénykönyv 131. cikke szerinti határidő. A minősített eset vitatása nem az érdemi kérdések idő előtti tárgyalása: ez maga a határidőről szóló vita.
• Az alkalmazandó nemzetközi szerződés és Spanyolország tekintetében való hatálybalépésének azonosítása. Ellenőrizni kell, hogy a megkereső állam részese-e az 1957. évi egyezménynek, és érvényesül-e olyan különleges kikötés, amely semlegesíti a megkeresett állam joga szerinti elévülést.
• Annak ellenőrzése, hogy Spanyolországot nem köti a negyedik kiegészítő jegyzőkönyv. Ez a közvetlen válasz arra az ellenvetésre, hogy a spanyol jog szerinti elévülés közömbös.
• Annak vizsgálata, hogy az elévülés már bekövetkezett-e annak a szabálynak a hatálybalépésekor, amelyet a keresett személy hátrányára kívánnak alkalmazni.
• A megszakító kérelem átvilágítása. Az előterjesztés időpontja, a kibocsátó szerv, az igénybe vett út és a dokumentáció elégségessége. Alaki megfelelőség nélkül nincs megszakítás.
• A megszakító cselekmények jegyzékének bekérése a megkereső államtól. Ha nem igazolnak a határidőt megszakító eljárási cselekményeket, a bíróság a teljes eltelt időt beszámítja.
• A kiadatási ügyirat szüneteléseinek felmérése, a bírósági és a kormányzati szakaszban egyaránt.
• Az elévülés előadása a többi ok mellett, nem pedig helyettük: kettős büntethetőség, a büntetési minimum, az elfogatóparancs bírósági jellege és a Római Egyezmény 3. cikkében védett alapjogokat érintő kockázat.
• A teljes ülés elé terjesztendő súplica-jogorvoslat előkészítése. A 4/1985. sz. törvény 15. cikkének 2. bekezdése szerint a szekció végzése ellen kizárólag súplica-jogorvoslatnak (recurso de súplica) van helye, amelyről a büntető tanács teljes ülése dönt, és az előadó bíró nem lehet a megtámadott határozatot aláíró bírák egyike. Az elévülés miatti megtagadások jelentős részét éppen ebben a második fokban érték el.

7. Gyakori kérdések

Vizsgálja-e az Audiencia Nacional a kiadatási eljárásban, hogy bűnös vagyok-e?

Nem. A büntető tanács csupán azt ellenőrzi, hogy az alkalmazandó nemzetközi szerződés vagy a 4/1985. sz. törvény feltételei teljesülnek-e. A tényekre vonatkozóan nem folytat le bizonyítást, és nem foglal állást a keresett személy felelősségéről. A 4/1985. sz. törvény 14. cikkének 2. bekezdése szerinti tárgyaláson (vista) kizárólag olyan bizonyítás engedhető meg, amely a szerződés vagy a törvény által előírt feltételekre vonatkozik.

Megtagadható-e a kiadatás, ha a bűncselekmény Spanyolországban elévült, abban az országban viszont nem, amely a kiadatásomat kéri?

Igen. Mind a 4/1985. sz. törvény 4. cikkének 4. pontja, mind az 1957. évi Kiadatásról szóló európai egyezmény 10. cikke megtagadási okként határozza meg, ha a bűncselekmény a két állam közül bármelyiknek a joga szerint elévült. A megkereső állam álláspontja nem köti a spanyol bíróságokat.

Melyik elévülési határidő alkalmazandó: annak az országnak a határideje, amely a kiadatásomat kéri, vagy a spanyol?

A spanyol, mégpedig a Büntető Törvénykönyv azon tényállása szerint, amely alá a cselekmények a kettős büntethetőség elve alapján vonhatók. A Büntető Törvénykönyv 131. cikke szerinti határidőket a bűncselekményre megállapított büntetési tétel felső határa határozza meg, így a konkrét minősítés – alapeset vagy minősített eset – az irányadó határidőt is módosítja.

Megszakítja-e az elévülést a nemzetközi elfogatóparancs?

A kiadatási kérelem igen, a 2012. október 24-i STS 851/2012 sz. ítélet szerint, mégpedig függetlenül attól, hogy az átadást engedélyezik vagy megtagadják. Az egyszerű elfogatóparancsnak (orden de busca y captura) ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának állandó gyakorlata szerint nincs megszakító hatása, mert azt feltételezi, hogy a keresett személy tartózkodási helye ismeretlen.

Felélesztheti-e egy későbbi nemzetközi szerződés a már bekövetkezett elévülést?

Nem. Az elévülés anyagi jogi intézmény, és az azt szigorító szabály nem hat vissza a keresett személy hátrányára. Ezt mondta ki az Audiencia Nacional büntető tanácsának teljes ülése a 2002. május 13-i 47/2002. sz. végzésében, és ezt erősítette meg a 2006. október 10-i STC 293/2006 sz. ítélet.

Engedélyeznek-e jelenleg kiadatást Oroszországnak?

A gyakorlatban az Orosz Föderációnak történő átadások 2022 óta szünetelnek, a büntető tanács azonban mindkét irányban hozott már döntést, és az ezen az alapon történő megtagadáshoz a keresett személy jogait fenyegető konkrét kockázatot kell bizonyítani, nem elegendő pusztán a háborús konfliktusra hivatkozni. Ezért az orosz megkeresések esetében érdemes elsőként a Büntető Törvénykönyv 131. cikke szerinti elévülést megvizsgálni: ha az fennáll, a megtagadás kötelező, és nem függ semmilyen mérlegeléstől.

Mikor kell az elévülésre hivatkozni?

Már a központi nyomozási bíróság (Juzgado Central de Instrucción) előtti első meghallgatástól kezdve, a legnagyobb nyomatékkal pedig az ügyiratnak a 4/1985. sz. törvény 13. cikke szerinti előkészítése során és a 14. cikk szerinti tárgyaláson. Ha későn hivatkoznak rá, az ügy sorsa a teljes ülés előtti súplica-jogorvoslatra marad, miközben a keresett személy már kiadatási célú előzetes letartóztatásban (prisión provisional) van.

Spanyolországban egy Interpol-körözés alapján őrizetbe vettek. Mennyi időm van?

Nagyon kevés. Miután huszonnégy órán belül az ügyeletes központi nyomozási bíróság elé állítják, a megkereső államnak negyven nap áll rendelkezésére a kérelem előterjesztésére, a büntető tanács pedig a tárgyalást követő három napon belül indokolt végzéssel dönt. Az elévülés számításának e tárgyalás előtt kell elkészülnie, nem utána.

Hivatkozott jogforrások

Jogszabályok

• A spanyol Alkotmány 13.3. cikke.
• A passzív kiadatásról szóló 1985. március 21-i 4/1985. sz. törvény (Ley 4/1985, de 21 de marzo, de Extradición Pasiva): 1., 4. cikk 4. pont, 5. cikk 1. pont, 8., 12., 13., 14.2. és 15.2. cikk, valamint az átmeneti rendelkezés.
• A Kiadatásról szóló, 1957. december 13-án Párizsban kelt európai egyezmény: 10. cikk. Spanyolország 1982. április 21-i megerősítő okirata (BOE, 1982. június 8.).
• A Kiadatásról szóló európai egyezmény 2012. szeptember 20-án Bécsben kelt negyedik kiegészítő jegyzőkönyve (CETS 212. sz.), Spanyolország nem ratifikálta.
• Az Európai Unió tagállamai közötti kiadatásról szóló, 1996. szeptember 27-i egyezmény: 8. cikk.
• A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény: 62. cikk.
• Büntető Törvénykönyv: 130. cikk 6. pont, 131., 132.2., 368., 369. és 370. cikk.

Bírói gyakorlat

A hivatkozott határozatok ellenőrizhetők az Igazságszolgáltatás Általános Tanácsa (Consejo General del Poder Judicial) Bírósági Dokumentációs Központjában (CENDOJ). Javasoljuk, hogy beadványban való hivatkozás előtt vesse össze azokat a teljes szöveggel.